Koncz Zsuzsa - Ha én rózsa volnék

Isten nyugtassa, Göncz Árpád. Én, aki Erdélyben nőttem fel, gyermekként nem sokat tudtam a magyar politikáról (igaz, soha nem is érdekelt), és bár ismerős volt a neve, és volt egy arc is, akihez köthettem, meg tudtam, hogy ő volt a szabad Magyarország első elnöke, de igazából már nagyobbacska legény voltam, amikor az ő nevével újra találkoztam s olyan ismerősen csengett. Ő az vajon? Leveszem most is a könyvespolcomról Tolkien "minden idők legnagyobb tündérmeséjét", kinyitom, és ott áll az első oldalon az ő neve. Fordította: Göncz Árpád. Nekem ez volt a legtöbb, amit adott.

Ez a szám pedig... Erről is sokat tudnék mesélni. Bár nem a mi generációnk dala (s mégis), és nekünk talán nincs is akkora mondanivalója, mint mondjuk az én szüleim generációjának... Mi már, akik a fent említett úrnak is köszönhetően, egy szabad világba születtünk (vagy legalábbis abban nőttünk fel), már nem tudjuk felfogni e szavak súlyát. De eszembejut nekem is egy történet erről a dalról. Az első Istenszéki kirándulásunké. Első látogatásunk a Kelemen-havasokba, a Funtineli boszorkánytól megígézve... Mikor egy hosszú-hosszú köves erdészeti úton ereszkedtünk alá Galonyára az Istenszékéről. Ha jól emlékszem, Réka nem tudta az egész dal szövegét, csak az első stófát. Így hát megtanítottam neki az egészet. Egész úton ezt (és a székely himnuszt :) ) énekeltük, teli torokból, baktatva lefele a soha véget nem érő úton, gyönyörű fenyvesek között. Tényleg egy soha véget nem érő út volt, soha senki ne ereszkedjen le ott a Galonya patak völgyében az Istenszékéről, hacsak nem akar hosszú órákon keresztül magányosan énekelni az erdőben :) Arra viszont tökéletesen alkalmas :)

vissza a blog főoldalára