Pár mini-teszt olvasható az alábbiakban.

Amikor pár évvel ezelőtt elkezdtem komolyan foglalkozni a fotózással, és nem volt senki mellettem, akitől kérdezhettem volna, elég nehéz volt összeraknom a puzzle darabkáit. Most, elég sok utánaolvasás és főleg tapasztalás alapján próbálok írni pár sort azokról a cuccokról, amikkel ezidáig találkoztam. Talán valakinek hasznára lesz, mint ahogy nekem is hasznos lett volna azokban az időkben találni mások által leírt őszínte és saját véleményt, friss információt.

De ne várjatok tőlem pixinfó, dpreview, the-digital-picture.com vagy más direkt ezzel foglalkozó oldalakhoz hasonló és komplexitású teszteket (a "tesztecskék" alatt egyébként találtok linkeket ezekhez) - anno én is átnyálaztam azokat és pont az saját vélemény volt az, amit legtöbbször hiányoltam belőlük, az, hogy leírják, őszíntén, hogy szerintük mennyire is jó vagy éppen rossz az adott váz, lencse, kütyű. Én nem leszek elfogult, mögöttem nem áll egyetlen cég sem. Jómagam Canonnal fotóztam és fotózok, így Nikonnal és más márkákkal semmi tapasztalatom nincs. Bár volt egy idő, amikor eléggé megrendült a hitem a Canonban... (bővebben a 40D mini-tesztjénél) Ekkor megfordult a fejemben, hogy eladok mindent, ami Canon és átállok Nikonra, ami szerintem nem is lett volna rossz ötlet. Végül a lencséik túl drágáknak tűntek, és valahogy a Nikonnal fotózott képek nekem mindig kicsit életlennek, puháknak tűntek, na meg volt már jópár Canon lencsém és tartozékom, nem volt kedvem nekiállni és pixinfó aprón hírdetve eladni őket - így letettem a váltásról. Mikor Réka szeretett volna DSLR gépet venni, akkor is gondolkoztunk, hogy Nikont vegyen, de mivel nekem már akkor volt pár elég jó Canon lencsém, ő is úgy döntött, hogy Canont vesz, így ha szüksége van, nyugodtan használhatja az én objektíveimet az ő vázán. Azóta nem volt semmi problémám a Canonnan (kopogjam is le gyorsan), és elégedetten használom valamennyi Canon-kütyümet! :) Én a magam részéről nem verem a mellem féltéglával egyik márka mellett sem: szerintem mindkettő remek választás, egyéni ízléstől függően egyik jobban bejön majd valakinek, mint a másik. Amelyik márkával elkezded aztán, azzal viszed utána bizonyára végig fotós karrieredet :)

Álljon hát az alábbiakban pár gondolat néhány vázról, lencsékről, erről-arról. A jövőben, ha időm engedi, igyekszem majd pár apróbb, de egy fotós számára annál fontosabb dologról is írni.

Megjegyzés: Az alábbi képek alatti sávra kattintva gyorsan a kívánt mini-tesztre ugorhattok, majd mindegyik tesztecske végén látható "az oldal tetejére" linkkel ugyanide visszatérhettek.

 

Canon EOS 40DCanon EOS 40D

Az első tükörreflexes digitális vázam volt. Vele tanultam meg a fényképezés alapjait. Nagyon szerettem vele fotózni. Egyszerű, könnyen kezelhető volt. Vehettem volna 400D-t is, de valahogy úgy voltam vele, hogy ha már a kis Canon PowerShot S3IS bridge gépről váltok, akkor vegyek egy masszívabb gépet, amit ha kezébe fog az ember, érzi, hogy egy igazi fényképezőgép van a kezében. Ma már nem így gondolom. Szerintem a 400D-450D-500D-550D (Rebel) széria gépek is vannak annyira jók mint egy 30D-40D-50D-60D, még ha itt-ott kevesebbet is tudnak, azok általában elhanyagolható (parasztvakító) funkciók. >> az 500D-ről

A 40D egy jó gép, pontosan és gyorsan fókuszál. Az LCD-je 3", mint az összes új Canonnak, de felbontásban (230.000 képpont) messze elmarad mondjuk a másfél évvel újabb 500D vagy az egy évvel újabb 5D Mark II mögött (920.000 képpont). Így bár van rajta LiveView, én elég ritkán használtam, mert nem igazán lehetett vele pontosan beállítani a fókuszt. És bár az LCD-n a fotók szépek és élénkek, hiába zoomolunk rájuk, az élességet nem tudjuk pontosan megnézni.

Mindezek ellenére szerintem egy nagyon komplett gép a 40D, én egy percig sem bántam meg, hogy a 400D vagy a 30D helyett őt választottam. Amikor 2009. decemberében vettem eBayről egy használt 5D-t, elragadott a full-frame mánia engem is, de a régi 5D-t használva biza sokszor visszasírtam a 40D jó kis LCD-jét...

Volt egy idő, amikor eléggé megrendült a hitem a Canonban: 14 hónapos (szóval garanciából éppen kifutott) 40D-men "Err99" hibakód jelent meg egyszercsak a semmiből, és hiába próbáltam ki egy csomó mindent, nem segített. Ez Brnóban történt. Végül fel kellett küldenem a gépet a prágai Canon-szervízbe. A felküldés ingyenes volt, és mondták, hogy felhívnak majd, ha rájöttek mi a baj, elmondják majd mennyibe kerül a javítása, ha akarom megjavítják, ha nem, akkor ingyenesen visszaküldik. Nem volt hát vesztenivalóm. Felküldtem. Rá pár napra jött a telefon, hogy megment a tükröt mozgató motor... 2757 Kč-ba került a javítás (az kb. 30.000 forint avagy 450 lej). Gondolhatjátok, nem voltam túl boldog. De megjavították, visszaküldék - egy kondenzátor-szerűséggel együtt, ami gondolom a hibát okozta és amit kicseréltek benne. Utána többet soha semmi bajom nem volt vele. Azt mondják amúgy, hogy az "Err99" széria-betegség; előbb utóbb megjelenik az APS-C szenzoros gépeknél; de az én "Err99"-met nem lehetett radírgumival és hasonlókkal helyrehozni... Beláttam hát: a fotógép is elektronikai cucc, ami elromolhat és biza el is romlik néha... De a Canontól jobb minőséget vártam, és eléggé csalódott voltam, hogy épp a garancia lejárta után történt ilyen balszerencse velem.

Rendes 40D tesztek

| pixinfó | dpreview | the-digital-picture.com | kenrockwell.com | luminous-landscape.com |
# az oldal tetejére

Canon EOS 500D (Rebel T1i)

Az 500D például nekem nagyon bejött. Barátnőm, Réka vett magának egy ilyen gépet, mert unta hogy mindig utánam kell várni, amíg én fotózok :) Így mostmár együtt fotózunk és nem kell egymás után várnunk :)Canon EOS 500D

Ami jó benne, hogy könnyű. A 40D vagy az 5D (II) után ha kézbeveszem, mindig megmosolyogtat. Sokkal könnyebb, nem húzza le úgy a karod, jólesik egy ilyen kis könnyű géppel fotózni. Képminőségben szerintem nincsenek akkora különbségek az APS-C méretű szenzoros gépek között (mondjuk egy 500D és egy 50D között), legalábbis ISO 100-on. ISO 200 és ISO 400-on már eléggé észrevehető a zaj az 500D fényképein, míg a 40D-nél azért lehet nem volt ennyire feltűnő a zajosodás ISO 400-800-ig. Ennek ellenére én legtöbbször a legalacsonyabb ISO-n fotózom, így engem ez annyira nem érint.

A másik dolog, ami engem zavart a szenzor fényérzékenységének beállításakor, hogy nem lehet 1/3 lépésekben váltani az ISO-t (nincs pl. ISO 125, ISO 160, ISO 250 stb.), csak egész stoppokban (100, 200, 400, 800 stb.), pedig néha amikor csak egy 1/3 stoppal világosabb kép kellene, és nem szeretnénk a zársebességből vagy az f-ből elvenni, jól jönne az a kicsi lépés az ISO skálán. A zajosodás miatt így legtöbbször Réka ISO 100-on használja a gépet, így ha kevés a fény, akkor biza elő kell szedni az állványt.

Ami még néha hiányzik róla, az a felső LCD jobboldalt, amelynek a helyén a módválasztó tárcsa található. De végülis annak a hiányát pótólja a remek hátsó LCD (dejó, hogy eltűnik a kép az LCD-ről, ha a szemedhez teszed! kéne ilyen minden Canonba!). Az 500D LCD-jét nézve a 40D után, bizony leesett tőle az állam, annyira részletgazdag és pontos, tényleg meg lehet nézni, hogy pontos-e a fókusz a képen vagy be lehet állítani manuálisan a fókuszt a LiveView élőképén (5x-10x nagyítás igen hasznos tud lenni). Ugyanez mondható el az 5D Mark II LCD-jéről, amit sosem gondoltam volna, hogy olyan sokat fogom használni pontos fókuszálásra (állványról persze).

Én a magam részéről az 500D-vel teljesen meg vagyok elégedve, és kicsi súlya miatt mindig szívesen veszem a kezembe. Öröm vele fotózni. Mindenkinek ajánlom, aki bele szeretne kóstolni a DSLR-ek világában és egy (aránylag) olcsó és jó gépet szeretne. És még egy "hibája" van a Rebel/xx0D szériának, amit érdemes megemlíteni: túl gyorsan frissül :) A Canon ugyanis általában minden év első harmadában újabb és újabb modellekkel rukkol elő - igaz, két egymást követő modell nem sokban tér el egymástól, általában 2-3 évente újul annyit a széria, hogy igazán megérje lecserélni a "régi kedvencet" (ami addigra sajnos a rövid termékciklus miatt nagyjából elveszti piaci értékét és nehéz jó áron megválni tőle). Így ma már kapható az újabb 550D és 600D is - előbbiben az 500D-hez képest sok újdonság nem volt, a design változott inkább valamelyest; a 600D kihajtható LCD-je viszont bizonyára a következő évek slágerje lesz a DSLR gyártók körében (a Canon EOS 60D kapta meg először 2010 végén).

Rendes 500D tesztek

| pixinfó | dpreview | the-digital-picture.com | kenrockwell.com | photozone.de |
# az oldal tetejére

Canon EOS 5D

2009. decemberében sokat nézegettem a full-frame fotógépeket, és abban az időben már elég jó árban lehetett venni eBay-en régi, 2005-ben megjelent használt Canon EOS 5D vázat. Az amerikai eBay-ről drága lett volna a szállítás, plusz vám (Csehországban éltem abban az időben és nem ismertem az ottani vám-rendszert, a nyelvet sem beszéltem rendesen), így csak EU-n belüli eBay jöhetett szóba. A német eBayen először csak viccből kezdtem el biddelni 5D-kre. Gondolhatjátok, hogy meglepődtem, amikor az egyik kis tip-top 5D-nek megnyertem az árverését, igen jó pénzért! :) Egy használt, de nagyon jó állapotban lévő 5D váz volt, a tulaj szerint igen kevés expóval (5000 körül), mivel ő csak másodgépnek használta, plusz kaptam hozzá két eredeti BP-511A aksit is, aminek nagyon örültem, mert a 40D-be is ugyanolyan ment, így lett 3 aksim 2 vázhoz.Canon EOS 5D LCD

Fél évet nyúztam az 5D-t és rájöttem: nekem full-frame szenzor kell. Már az első nap ledöbbentett mennyivel részletgazdagabbak a képei a 40D-hez képest, mennyivel jobbak és pontosabbak a színei. Valahogy az átmenetek olyan szépek, a színek olyan kellemesen lágyak voltak! De az 5D egy elég régi gép volt már akkor is, a 40D is újabb volt nála két évvel és nem tudtam sehogy se megbarátkozni három dologgal:

Ami még kicsit zavaró volt, az az iszonyúan lassú adatátvitel: átmásolni USB-n keresztül a fotókat a számítógépre még a legtürelmesebb embereknek is fájdalmas lett volna, legalábbis Windows 7 alatt, amit már a Canon nem támogatott a régi 5D-ben, és részben ennek volt betudható a csigalassúság. Én személy szerint nem használok kártyaolvasót, mindig USB-n keresztül másolom fel a fotókat a számítógépre, de egy kártyaolvasóval ez a probléma könnyedén orvosolható.

Az 5D mindezek ellenére egy kiváló váz, a fogása profi, átszokni rá nulla percembe telt a 40D után. Ami tetszett benne, hogy az exponálógomb nagyon puha volt és nem voltak fölösleges programok a módválasztó tárcsán sem. De mindez semmit sem ért volna, ha a képminőség a nála két évvel újabb 40D képminőségével vetekedett volna. De nem, a 2005-ös 5D úgy pipálta le a 40D-t, ahogy álmomban sem gondoltam volna! Először én sem hittem, hogy ennyire részletesen rajzolhat egy full-frame szenzor, és hogy magasabb ISO-n is ennyire keveset romolhat a képek minősége, részletessége. Hiába tekertem fentebb az ISO-t, zaj alig kerül a képekre. Logikus, minél nagyobb a szenzor, annál több fényt képes felfogni és annál kevesebb a zaj a fotókon. Így a fent említett negatívumok ellenére az 5D az egyik legkellemesebb vázam volt ezidáig, hisz mikor a felmásolt képeket nagyban megnézhettem a monitoromon, (szinte) minden rossz gondolatom elszállt...

Végül addig-addig szemeztem az újabb testvérkéjével, hogy fél év után úgy döntöttem: eladom az 5D-t és ami pénzt kapok érte, azt kipótolom még és veszek egy új 5D Mark II-t, ami után a 40D-t is eladom majd (mert gép nélkül nem akartam többet maradni :) ).

Rendes 5D tesztek

| pixinfó | dpreview | the-digital-picture.com | kenrockwell.com | luminous-landscape.com |
# az oldal tetejére

Canon EOS 5D Mark II

A váz, amivel jelenleg fotózom. És amivel teljesen elégedett vagyok ezidáig. Nem voltam az elsők között, akik megvették ezt a csodamasinát, nem is lett volna rá akkoriban pénzem. Nem éreztem elég érettnek magam ahhoz, hogy egy ilyen képességű gépet ki tudjak használni (nem mintha most kihasználnám minden tudását...). Mégis, szinte két évnyi használat után azt mondom: tökmindegy mennyit tudsz, ha abszolút kezdő is vagy, ezt a gépet akkor is rögtön tudni fogod használni, ha már használtál valaha Canon gépet és ismered a rendszert. Az eredmények pedig minden fantáziádat felül fogják múlni, ha ügyes vagy...Canon EOS 5D Mark II

Lévén én nem profi szinten foglalkozom fotózással, elég sokszor átgondoltam hogy megvegyem-e a gépet vagy sem. Mert ugye nem egy olcsó darab. Végül azt mondtam: "egyszer élünk", és mivel akkoriban anyagilag jól álltam, megengedhettem magamnak. Amint megjött, rá egy hétre eladtam a 40D vázat, mivel nem lett volna mihez kezdjek két DSLR vázzal, csak porosodott volna a szekrényben és elment volna teljesen az értéke. Egy pesti srác vitte el, remélem bárhol is vagy most 40D-m, jó gazdára találtál! :)

Aki még nem fotózott soha full-frame géppel, az nehezen értheti mindazt, amit leírok. Egy más világ nyílt meg előttem, ezt komolyan mondom. Nem is a gép felépítése vagy méretei miatt, hisz az nagyjából akkora, mint a 40D vagy a régi 5D, de a képek minősége és részletgazdagsága volt az, amitől legelőször leesett az állam. Nem mondom, a régi 5D is szép, részletgazdag képeket adott a maga 12 megapixelén, de az 5D Mark II 21 megapixeles fotói ezt jócskán überelni tudták. Sok helyen írják, hogy mennyivel nagyobb és világosabb a kereső (viewfinder) a kisebb gépekhez képest - ez valóban így van, de azért ettől nem estem a földre. Szép, tiszta, öröm vele fotózni, de nekem a 40D keresője is teljesen megfelelt.

Szóval a képek minősége és részletessége eszméletlen! 100%-on nézve a 21 megapixeles képek minden apró részlete tisztán látszik, először mikor néztem, el sem hittem hogy egy digitális gép erre képes. Én csak RAW-ban fotózok, így a JPEG-ekről nem tudok mit mondani, de nem is hiszem, hogy valaki aki ilyen gépet vesz JPEG-ben fotózna vele... (Persze, én is ha valami ideigleneset fotózok, átváltok JPEG-re, de eddig nem tudom készítettem-e összesen 10 darab JPEG-et vele.) A régi 5D színei viszont valahogy jobban tetszettek... Finomabbak, puhábbak voltak. De az új 5D-t nem lehet összehasonlítani a régivel, és itt tényleg látszik, hogy mit jelent 3-4 év fejlesztés egy akkora fotóóriásnál, mint a Canon. Amik nem tetszettek a régiben, azokat itt mind kijavították: van jól működő sensor cleaning, rendezett, ésszerű menürendszer és egy pompás LCD, amit mint már írtam, rendszeresen használok fókuszálásra, amikor állványról fotózok vagy videózok és fontos a halálpontos fókusz.

Persze a 21 megapixeles fájlok nem keveset foglalnak a merevlemezen: megnéztem, az eddig készített képeim közül a legnagyobb 45.6 MB, a legkisebb 20.2 MB-os .CR2 fájl (magasabb ISO-n fényképezve Canon EOS 5D Mark IInagyobb fájlokat kapunk - de érdekes, az ISO 50-en fotózott képek nagyobbak az ISO 100-on készítetteknél). Ebből is következik, hogy így egy erős számítógép is jól jön, ha nem akarunk perceket ülni a gép előtt míg a Lightroom mondjuk berendereli a 100%-os nézetet egy fotónál. Nem beszélve a videókról, amiket 1080p Full HD-ben is képes rögzíteni a gép. És ezeknek a videóknak a minősége eszméletlen, az 5D Mark II-ben lévő full-frame szenzor kb. 12x nagyobb a legdragább Hollywoodban használt videókameráknál!... Nem csoda hát az 5D Mark II, a 7D és az 1D Mark IV körül kialakult videó-hisztéria, ami köré már egy egész ágazat épült, főleg Amerikában, bár már itthon is egyre több helyen látni reklámfilmek, indie-filmek forgatásán, esküvőkön videózásnál - sokszor rácsodálkozok, mikor egy-egy esküvő fotós/videósnál a ku..méregdrága Canon EOS-1D C-t látom, ami jóval drágább a Canon 1D széria csúcskategóriás profi modelljénél is!

A videózásról oldalakat lehetne írni, napokat lehetne beszélni - aki többet szeretne tudni, azoknak pár nagyszerű és igen hasznos anyagot tudok ajánlani:

De a videózás után térjünk vissza a hétköznapibb dolgokhoz :) Amit még nagyon szeretek az 5D Mark II-ben, azok a hozzá járó elemek. Az 5D Mark II, ugyanúgy mint a nálánál újabb 7D és 60D, Canon LP-E6 Lithium-Ion (7.4V, 1800mAh) elemekkel működik, ami az első olyan Canon elemtípus, ami kimutatja, hogy pontosan hány százalékon is áll az aksi. Ezt menüből könnyedén el lehet érni: nálam a zöld My Menu rész első sora a Battery info. Itt pontosan megjelenik, hogy hány százalékon is áll az elem (Remaining cap.), sőt, az is, hogy a legutóbbi töltés óta hány fényképet vagy videót készítettünk (Shutter count). Ez nagyon jó dolog, hisz így könnyedén le tudjuk tesztelni, hogy valós körülmények között meddig bírja az aksi. Nálam a 8-900 expó általában simán kijön egy full töltéssel, ami szerintem nagyon jó erdeménynek tekinthető, főleg sok képstabilizátor használattal. Most például az egyik aksim 31%-on áll, és már 569 expó készült vele. Sőt, az INFO gomb lenyomásával nyomon követhetem a többi elemeim állapotát is: itt látható, hogy a másik aksim 0%-on van, és legutoljára 2011/05/15-én használtam. Itt viszont megosztanék veletek valamit: ez az aksi most tavasszal (2011) elég sokat (kb. két hónapot) állt a gépben, ez idő alatt nem fotóztam egyáltalán. Mikor nemrégiben újra bekapcsoltam, a Recharge Performance-nál már nem három zöld téglalap, hanem csak kettő állt. Nem örültem neki, hisz ezt azt jelenti (legalábbis az útmutató szerint), hogy valamelyest csökkent az elem "egészsége" és így már nem fogja annyira sokáig bírni a "strapát". Reméltem, hogy ha lemerítem teljesen, és utána újra feltöltöm 100%-ra, el fog múlna ez a "betegsége". Nem így történt. 735 képet sikerült készítenem egy feltöltéssel, ami még mindig nem rossz, de látható, hogy az elem valóban gyengült.

Ezért tehát ajánlatos, ha nem használjuk a gépet hosszabb ideig, kivenni az elemeket, és a kis sárga plasztik védővel tárolni külön. Én ebből tanulva mostantól minden fotózás után kiveszem az elemeket a gépből. Jó vigyázni rájuk, mert nem túl olcsó darabok: én egy plusz aksit anno $64.95-ért vettem, és látom azóta sem lett olcsóbb, sőt... De a pontos %-os kijelzés miatt szerintem bármikor megéri az árát, hisz ez a megoldás fényévekkel precízebb a régi, 4 vonalkás, soha-nem-tudom-pontosan-mikor-fog-lemerülni aksiknál.

Összességében, a Canon EOS 5D Mark II az eddigi legjobb gép, amivel fotóztam - bár az 1D szériát még nem próbáltam (őszintén, nem is vágyok rá egyelőre: nekem túl nagy, túl nehéz a kirándulásoknál és túrázásoknál). És az, hogy mennyire sikerült eltalálnia a Canonnak ezt a masinát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a (Canon) DSLR piacon egyre kevesebb új gép jelenik meg: 2008 vége óta csak a 500D-550D-600D szokásos éves megjelenéséről, a 60D és 7D remek APS-C vázairól, és a már várható 1D Mark IV profi gépről lehetett hallani (és bizonyára jön majd az új full-frame 1Ds Mark IV is nemsokára - update: végül 1D X néven jelentette be a Canon legújabb profi vázát, 2011. októberében). Ez is mutatja, hogy a digitális tükörreflexesek kb. 10 év alatt elérték azt a szintet, ahonnan már nehéz tovább fejlődni és valami igazán eladhatót előhúzni a tarsolyból a gyártóknak. Persze, jöhet még kihajtható LCD-s, videó közben autófókuszálni képes, normális HDMI porttal felszerelt, több fókuszpontos (mint a 7D) Canon EOS 5D Mark III egyszer, de arra bizonyára még egy darabot várni kell... Az 5D Mark II hibáit, hiányosságait pedig a Canon szépen befoltozgatta a firmware update-ekkel - jelenleg a 2.1.1-es firmware a legújabb, ami 2012. február végén jelent meg.

UPDATE: 2012. márciusában jelentették be a Canon EOS 5D Mark III-at - egy nagyszerű masinát! Eleinte igen szkeptikusan fogadtam, főleg az igen magas ára miatt ($3500 body-only), de ma ha hozzám vágnának egy ilyet, nem utasítanám vissza! :) Sokkal érettebb, fejlettebb gép lett, sok mindenben javult az elődhöz képest. Mégis, ahogy már írtam, az árával szerintem kicsit elszálltak... End of story.

Rendes 5D Mark II tesztek

| pixinfó | dpreview | the-digital-picture.com | kenrockwell.com |
# az oldal tetejére

Tokina 11-16mm f/2.8 AT-X 116 Pro DX

Amikor a 40D-re kerestem széleslátószögű lencsét, nem volt könnyű választanom, de úgy érzem a lehető legjobb lencsét választottam ki a Sigma 10-20mm, Canon 10-22mm és Tokina 11-16mm hármas közül. És bár a listában a Tokina tűnik a "leggyengébb" gyártónak, mégis szerintem az ő lencséjük adja a legtöbbet. Először is: a felépítése. Olyan, mint egy tank, érződik rajta, hogy minőségi darab és jó sok üveg van benne. A Sigma is hasonlóan jó felépítésű, de ez nem mondható el a Canonról, ami a legdrágább és leggyengébb szerintem mind közül (minden aspektusban - nemhiába, a Canonnál sokáig nem tudtak jó széleslátószögű objektívet készíteni). A Canon lencséknél az L lencsék a legmasszívabbak, direkt kemény terepre készített üvegek, amik bírják a strapát. Ezekhez ad a Canon napellenzőt és egy kis tatyót, amik nagyon jól fognak (én a tatyókat ritkán használom, ellenben a napellenzőkkel, amiket mindig felteszek, ha süt a nap, ha nem - olyanok ugyanis, mint a magyar rendőrség: szolgálnak és védnek :) por, eső és koccanások ellen). Ám a nem-L szériához semmit nem ad a Canon. Sőt mi több, olyan árakon vannak a nem-L lencsék napellenzői, hogy az ember esze megáll!... Így van ez a Canon 10-22mm lencsével is. Áron felül adják (Canon EW-83E Lens Hood = $29.95), gondolva, hogy a sok "Canon-fan" majd úgyis az ő terméküket választja, amikor széleslátószögűt keres. Tokina 11-16mmA Tokina azonban jól gondolkozott, és tudva azt, hogy egy széleslátószögű lencsénél mennyire fontos a napellenző, ők a lencsével együtt adják, ingyen. Ráadásul a Tokina lencse-kupakja olyan, mint a Nikonoké, amik sokkal jobban használhatók, mint a Canon elég bénára sikeredett megoldása. (próbáld meg egy 70-200mm-es lencsére rátenni a kupakot ha rajta van a félméteres napellenző...)

A filterméret mindhárom lencsénél a standard 77mm.

Másodszor, és ami a felepítésnél is sokkal fontosabb: optikailag a Tokina messze a legjobb. Ez köszönhető egyrészt a kis zoomtartománynak (sokan azzal viccelődtek, hogy elmehetne fix lencsének is, a maga kemény 5mm-es zoomjával), másrészt az f/2.8-as fényerősségnek. Igen, míg a Canon lencséje f/3.5-ön indít 10mm-en (a Sigmaé f/4-en), majd f/4.5-ön végződik 22mm-en (a Sigma f/5.6-on végződik 20mm-en), addig a Tokina messze veri mindkettőt: f/2.8 fix fényereje van végig a maga 5mm zoom-ján :) De ez nem minden: képélességben a Tokina széltől szélig remekül teljesít, ami nem mondható el a Canonról, ami a széleken igencsak megszenved és igen pocsék, elmosott eredményeket produkál még szűkebb blendénél is. A Tokinával vígan lehet fotózni f/5.6-on (ha nem fontos a mélységélesség - amúgy is, széleslátószögű lencséknél gyakorlatilag minden éles, kivéve ha nagyon közelre fókuszálunk), míg f/8-f/11 fölé nem sok értelme van menni, mert a diffrakció (diffraction) miatt digitális gépeken nagyon romlik a rajzolt kép minősége. Sokan tesztben panaszkodnak a Tokina magas kromatikus abberációja miatt, de Lightroomban ezt kijavítani kb. 2 klikkbe kerül...

Én személy szerint mindenkinek, aki APS-C gépre (pl. 60D, 600D, 7D) keres jó minőségű széleslátószögű objekívet, a Tokina 11-16mm-t ajánlom. (Sajnos a Tokina 11-16mm csak APS-C vázakra jó, ugyanúgy mint a Canon EF-S mount-os lencséi, amik szintén nem használhatók full-frame gépeken) Nekem sosem volt rá panaszom, autofókuszt használva a képek mind tökéletesen élesek voltak, a filtermérete pedig a standard 77mm, ami ugyanakkora, mint a Canon 17-40mm f/4L-es lencsémnek, amelyet jelenleg használok az 5D Mark II-vel mint széleslátószögű lencse, így a drága polár- és ND filterek is mind kompatibilisek egymással. Ez a jövőben még egyszer jól jöhet másnak is, ha full-frame-re váltana... :)

Rendes Tokina 11-16mm f/2.8 AT-X 116 Pro DX tesztek

| the-digital-picture.com | kenrockwell.com | photozone.de |
# az oldal tetejére

Canon EF-S 18-55mm f/3.5-5.6 IS

Erről a kicsi lencséről nem tudok sokat írni. Jómagam nagyon keveset használtam. Réka vette az 500D-vel, mint kit-lencse. Úgy érezte, hogy mint kezdő fotós, jól fog jönni egy ilyen kis egyszerű lencse a felszerelésébe. Legalább tanul vele. Canon 18-55mmIgaza volt, és jól tette, hogy megvette. Én anno a 40D-hez nem vettem kit-lencsét, inkább egy Canon 50mm f/1.8-at vettem abból a pénzből, aminek megvoltak a maga előnyei: jobb képminőség, élesség; és hátrányai: nem volt zoom, csak a két lábam, amivel előre-hátra mehettem :)

A felépítése nem túl meggyőző, de ami jó benne: könnyű - így az 500D-vel használva egy pehelykönnyű fotógépet kapunk. Személy szerint én nagyon nem szeretem, ha egy lencse zoomoláskor vagy fókuszáláskor előre-hátra, ki-be mozog - nem vettem, és szerintem soha nem is fogok venni ilyen lencsét (olyan kár hogy a Canon EF 24-105mm f/4L IS USM objektív, amit az 5D-vel és az 5D Mark II-vel lehetett kitben venni, ilyen lencse). A 18-55mm is mozog előre-hátra egy keveset, 18mm-től kb. 30mm-ig egy jó centimétert "megy be", majd 30mm-től egészen 55mm-ig körülbelül ugyanennyit "jön ki" a vékony fókuszgyűrűt is képező rész. Én úgy vettem észre, hogy a képstabilizátor (IS) sokat nem segít, és messze-messze elmarad a Canon 70-200mm f/4L IS lencse képstabilizátorától (badarság is lenne összehasonlítani egy $100-os kit-lencse és egy $1000-os L lencse képstabilizátorát). Filtermérete 58mm, így ugyanazokat a filtereket lehet rajta használni, mint a Canon 100mm makrón. Optikailag felemásak az erdemények, mégis volt pár olyan kép, aminél nagyon meglepődtem a részletességén. Ilyen ez a fotó is:

A Hradzsin és Szent Vitus székesegyház a Károly hídról - Prága, Csehország © Kőmíves (Zefer) Réka ~ Canon 500D (Rebel T1i) & EF-S18-55mm f/3.5-5.6 IS ~ 37mm, f/9, 1/200 ~ RAW-ból Lightroom 3-ban konvertált 10.2 MB full-size vágatlan jpeg - tehát ez már veszteséges tömörítés - az eredeti RAW még részletgazdagabb!

Kicsi, könnyű, egyszerű - röviden ez a három szó jut eszembe erről az EF-S bajonettes lencséről. Akit nem érdekel a 100%-os nézete a fotónak, nem azt nézi, hogy mennyire éles maximális 1:1 zoomon a kép, és nem akar sokat költeni objektívekre, azoknak tanuló, kezdő lencsének jól jöhet a 18-55mm-es kit-lencse. Bár a fotósok mindig azt mondják, hogy inkább a lencsébe kell több pénzt beleáldozni, mint a vázba, hisz míg a vázak pár év alatt - jóesetben - elveszítik értéküket, addig a lencsék sok-sok éven keresztül jó szolgálatot tehetnek. Aki egy komolyabb általános lencsét szeretne APS-C gépekre, annak akár a Canon EF 17-40mm f/4L USM lencse is jó választásnak bizonyulhat.

Rendes Canon EF-S 18-55mm f/3.5-5.6 IS tesztek

| the-digital-picture.com | kenrockwell.com | photozone.de |
# az oldal tetejére

Canon EF 17-40mm f/4L USM

Mint általános lencse vettem a 40D-re, de mintha már akkor sejtettem volna, hogy egyszer full-frame-re fogok váltani :) Most, hogy a Canon EOS 5D Mark II-vel fotózom, ez a széleslátószögű lencsém. Felépítésben nagyszerű, képminőségben meg vagyok vele elégedve (Canon L-minőség). Canon 17-40mmAzt mondják ugye, hogy egy lencse két stoppal a legkisebb f-re rajzol a legszebben, ennél ez ugye az f/8-at jelenti. Legtöbbször én is f/8 - f/11 között használom, de f/5.6-on is részletgazdag képeket rajzol.

A Canon 17-40mm f/4L és Canon 70-200mm f/4L a Canon legolcsóbb L-es lencséi, szerintem mindkettő nagyszerű darab, de legjobban full-frame gépeken rajzolnak (nem csoda, hisz azokra lettek tervezve - a Canon nem is gyárt "piros-csíkos" L-minőségű EF-S lencséket). A 17-40 színeivel a 40D-n nem igazán voltam megelégedve, nem is sűrűn használtam, a régi 5D-n azonban gyönyörű képeket sikerült készítenem vele, és a színei is finom lágyak voltak. A másik opció full-frame gépen széleslátószögű objektívre az egy stoppal gyorsabb Canon EF 16-35mm f/2.8L II, ami emiatt kb. két és félszer drágább, és a filtermérete is idétlen: 82mm. Nekem nem érte meg azt venni, nem láttam semmi értelmét. A 2003-ban megjelent 17-40mm a Canon egyik legnépszerűbb lencséje, egyesek APS-C (1.6x crop-os) gépeken mint általános lencsét használják, 1.6-al szorozva ugyanis egy 27-64mm-es lencsét kapunk.

HDDSLR videózásnál persze hasznát lehet venni az egy stoppal gyorsabb lencsének, főleg alacsony fényviszonyok között. Fotózásnál azonban szerintem nem életbevágóan fontos az f/2.8-as fényerő, főleg nem széleslátószögű lencséknél, ahol amúgy is általában f/8-f/9 körül fotóznak a legtöbben legtöbbször. Sokan szeretnék inkább a gyorsabb, fényerősebb (és emiatt általában jóvan nehezebb és jóval drágább) lencsék helyett az egyre népszerűbb képstabilizátoros technikát a Canon általános- és széleslátószögű objektíveibe is. Talán a japán gyártó nemsokára előáll olyan hybrid-IS-es lencsékkel, amik nem csak általános fotózásnál, de HDDSLR videózásnál is jobban és hatékonyabban használhatók. Addig marad a jó öreg állvány, ami mindig a legbizosabb megoldás ha tűéles és pontosan fókuszált fényképeket szeretnénk.

Rendes Canon EF 17-40mm f/4L USM tesztek

| the-digital-picture.com | kenrockwell.com | photozone.de |
# az oldal tetejére

Canon EF 100mm f/2.8 USM Macro

A Canon kínálatában több makró lencse is van: a 60mm-es szerintem túl "rövid", a 180mm-es pedig egy igen nehéz és elég drága lencse - ezért választottam a 100mm-es makrót. Első lencséim egyike volt, és bár az elején elég nehezen barátkoztunk össze, mostanság egyre sűrűbben használom és jövök így rá milyen nagyszerű lencse is ez! Néha, amikor nincs kedvem az aránylag nagy és nehéz 70-200mm-est cipelni magammal a hegyekbe egynapos túrákra, kirándulásokra, olyankor a 17-40mm-es széleslátószögű mellé ezt teszem csak oda - így van egy széleslátószögűm és egy fix (kicsi rövid) telém, amikkel azonban eddig mindig le tudtam mindazt fényképezni, amit szerettem volna.

A Canon 2000 tavaszán jelentette be ezt a lencsét, majd rá 9 évre, 2009 őszén jött az utód: az 100mm ugyancsak f/2.8-as L verziójú, hybrid képstabilizátoros lencse. Canon 100mm MacroHa ma vennék makró objektívet, szerintem azt választanám, hisz jelenleg az az egyedüli Canon lencse, melynek képstabilizátora a HDDLSR videózásnál igazán segítségünkre lehet.

Ám az újítás ellenére (mely sok teszt szerint optikailag nem sok javulást hozott) az előd mai napig nagy sikereknek örvend: a Canon EF 100mm f/2.8 USM Macro a Canon egyik legnépszerűbb és legkeresettebb lencséje - nem csak a makró fotózás szerelmesei vásárolják, hanem a portrézni kedvelők is nagy előszeretettel használják. f/2.8 fényerejével ez volt a leggyorsabb lencsém, egész addig míg míg 2011 végén be nem szereztem egy 50mm 1.4-est.

Felépítésben nem olyan, mint egy L-es lencse, de nem is panaszkodhat rá az ember. Masszív, igényes anyagból készült, nem lötyög rajta semmi, normális súlya van. Jó fotózni vele. Filtermérete 58mm. Optikailag jó, a színei is elég pontosak. 1:1-es (teljes életnagyságú) képeket készíthetünk vele, 31 centiméterről (a lencse minimális fókusztávolsága). Aki makrózás közben még közelebb szeretne jutni, annak jól jöhet egy Kenko makró közgyűrű szett.

Lévén ez az egyedüli fix lencse, amit jelenleg használok, ez adja a legrészletgazdagabb képeket is az 5D Mark II-n fotózva. Sokan mondják, hogy egy makró lencsével egy teljesen új perspektíva nyílik meg az emberek előtt, a minket körülvevő Világ olyan apró részleteit fedezhetjük fel és örökíthetjük meg ezekkel, amiket szabad szemmel aligha vennénk észre s bizonyára simán elmennénk mellettük a mindennapok rohanásában...

Rendes Canon EF 100mm f/2.8 USM Macro tesztek

| the-digital-picture.com | kenrockwell.com | photozone.de |
# az oldal tetejére

Canon EF 70-200mm f/4L USM és Canon EF 70-200mm f/4L IS USM

Csak így nevezem: a tank.

Ez a kedvenc lencsém. Egy dolgot nem szeretek benne: a színét. Fehér. És emiatt nagyon feltűnő. Az utcán ha mész vele, rögtön észreveszik az emberek, és megbámulnak, mintha kirakati bábú lennél. Engem az nagyon tud zavarni...

Először a nem-IS verziót vettem meg, amit nagy örömmel használtam jóideig, majd eladtam és vettem egy képstabilizátorost. És igen, megérte, mert a képstabilizátor hihetetlenül jól működik ezeknél a lencséknél. Egy mestermű. Nagyon sokat segít. A Canon szerint akár 4 stopnyit is kompenzálhat az IS: és valóban, vidáman lehet fotózni pl. 200mm-en 1/15 - 1/30 körüli zársebességekkel - IS nélkül ugye legalább 1/200 - 1/250-es zársebesség kellene, hogy ne mozduljon be a kép. A képstabilizátorral 70mm-en ez azt jelenti, hogy 1/5 - 1/10 közötti képek is akár egy jó kézben élesre sikeredhetnek. Nem semmi! Őszíntén mondhatom: nagyon jól működik, és nem gagyi marketing szöveg, én eleinte eléggé meglepődtem, hogy ennyire hatékony. És ami még jó: képstabilizátorral a keresőben (viewfinder) is stabil(abb)ak a képek: lenyomva félig az exponáló gombot egyszercsak ugrik egyet a kép és stabil marad (200mm-en látszik igazán). A képstabilizátor működése közben hallatszik ugyan egy kis berregés, ami az eléjén furcsa volt, de mára megszoktam.

Gombok vannak bőven a lencsén, számszerint négy darab:

Az 5D Mark II-vel viszont nagyon kell figyelni, hisz a 21 megapixeles képeken a legkisebb bemozdulás is erősen látszik, így az elmúlt időben inkább állványon használom ezt a lencsét. Canon 70-200mmLévén azonban ez egy igen nagy (hosszú) és elég nehéz lencse, egy nagyon jó állványra vagy fejre van szükség, hogy a képek állványról fotózva is tökéletesen élesek legyenek. Ilyenkor a képstabilizátort is jó kikapcsolni, amivel egyrészt áramot lehet spórolni, másrészt nem ajánlott állványról való fotózás közben az IS használata - bár ebben nem vagyok biztos és még nem győződtem meg róla teljesen. UPDATE: videózás közben mindenképp jó kikapcsolni az IS-t! Nemrégiben videózás közben azt vettem észre, hogy a felvett kép fel-le, jobbra-balra mozog egy keveset, pedig a lencse stabilan áll, szél nem fúj, mégis random mozgás kerül bele a videóba. Hát a képstabilizátor volt a jómadár, nem volt kikapcsolva, ez okozta a galibát! :) Szerencsére idejében észrevettem, így nem kellett csak egy-két felvételt megismételnem.

Jól jöhet még az állványgyűrű (tripod mount ring), amivel még stabilabb lesz a fotógép + 70-200 + állvány kombó. Rövidesen szeretnék magamnak egy ilyet beszerezni. A Canon a 70-200mm f/2.8-as (tehát egy stoppal gyorsabb, és emiatt több, mint kétszer nehezebb) lencséihez jár ilyen állványgyűrű, az f/4-esektől azonban kispórólta a Canon, sőt, ezeket is olyan árakon adja, hogy még én is belepirulok... (Canon Tripod Mount Ring A-2 = $139.95)

A filterméret nem túl szerencsés: 67mm. Így ha filtereket szeretnénk használni a lencsén, a 77mm-es üvegek nem jöhetnek szóba, csak egy step-down ring-et használva (nem próbáltam ezidáig). Én egy B+W cirkulár-polár szűrővel használom legtöbbször, ami egyrészt védi a lencsét, másrészt pedig mélyíti az amúgy is kellemes, kicsit meleg színeket. A vele kapott ET-74 napellenző szintén igen hasznos, nagyon jól védi a lencsét: esőben, illetve havazásban is fotóztam már vele és nem is érte égi áldás az üveget. Sajnos ha a lencsén van, a feltekert polárszűrő nem érhető el és nem állítható kényelmesen, így mindig le kell szednem, ha a filteren állítanék. Egy idő után megszokja az ember, és elfogadja: valamit valamiért.

A 70-200mm-es lencsék klasszikus lencsék a fotózásban (régen gyártottak 70-210mm-eseket is). A Canon pedig jól teljesít itt, négy féle lencsét is kínálva: f/2.8 és f/4-es, képstabilizátor nélküli és képstabilizátoros 70-200mm-es objektíveket. Nekem az f/2.8-as lencsék súlyuk miatt egy percig sem jöttek szóba, lévén sokat túrázok és járom a hegyeket, így másfél kilós lencsék igen nehezek lennének a hátizsákban. A sima f/4-et nagyon szerettem, de a képstabilizátoros verzió még jobban bejön és úgy érzem: megéri a pénzbeli különbséget. Optikailag amúgy egyes tesztek szerint az f/4 IS lencsék a legjobbak a Canon 70-200mm-es kínálatából, már a legtágabb f/4-en is elképesztő részletességgel rajzolnak - nekem ezidáig egy rossz szavam sem lehet rájuk. Csak ajánlani tudom mindenkinek. 5 csillagos lencse!

Rendes Canon EF 70-200mm f/4L IS USM tesztek

| the-digital-picture.com | kenrockwell.com | photozone.de |
# az oldal tetejére

Canon EF 50mm f/1.8 II

Kit-lencse nélkül vettem annak idején a Canon EOS 40D vázamat, helyette úgy gondoltam az 50mm 1.8-as jobb választás lenne. Így 3 év távlatból nem tudom, hogy ez volt-e a jó választás vagy sem, de az kétségtelen, hogy optikailag mindenképp jobb választás volt. Sokan szeretik a fix lencséket, sokan inkább a zoom-okra esküsznek - én úgy vagyok, hogy ezt is, azt is kedvelem. A zoom lencsék értelem szerűen több "látószöget" kínálnak, ám minél nagyobb a zoomtartomány, annál gyengébb lesz (általában) a képminőség, minél fényerősebb a lencse (pl. f/2.8-as), annál nehezebb lesz. A zoom elkényelmesíti az embereket, megállunk egy helyben és csak tekerünk egyet a lencsén, és máris "közelebb" vagy "távolabb" vagyunk. A fix lencsék azonban mozgásra késztetnek, előre-hátra, jobbra-balra - meggondolkoztatnak, Canon 50mm f/1.8 IIhisz meg kell keresd azt a helyet, ahonnan A kép elkészíthető. Emellett optikailag sokkal élesebben és szebben rajzolnak, hisz nincs bennük zoom-mechanizmus (így olcsóbb az előállításuk is).

A nem-L fix lencsék igen jó árban beszerezhetők, az L-esek azonban sokkal drágábbak. Sokan, akik elkezdenek fotózni és nem kőgazdagok, vagy nem kifejezettem megélhetés céljából fotóznak, elsők között szereznek be egy 50mm f/1.8-as vagy 50mm f/1.4-es lencsét. Nekem is az első lecséim egyike volt ez a kicsi, könnyű és igen olcsó lencse. 2008-ban csupán $74.95 volt a new york-i B&H-tól. Ma már $100 körül mozog az ára. De még így is a Canon legolcsóbb lencséjének számít.

Mégis, ő volt a fekete bárány a fotótáskámban. Nagyon ritkán vettem elő, alig használtam. Na nem a felépítése miatt, hisz az olyan volt, amilyen, ennyi pénzért ne is várjon az ember komolyabbat! Pozitív tehát, hogy nagyon könnyű volt, de negatív, hogy a színei elég hidegek voltak, valahogy nem szerettem őket a 40D-n, nem voltak olyan kellemes, lágy színei, mint a 70-200mm telének. Képminőségben nem lehetett rá panaszom, hozta, amit egy fix lencse tud: szépen rajzolt, éles képei lettek. De ez is kevés volt ahhoz, hogy többet kezdjem el használni, rendre kihagytam a fotótáskámból ha mentem valahova, mivel a színeivel sehogy sem tudtam megbarátkozni, így 2009 nyarán eladtam. Akkor még nem gondoltam arra, hogy valaha full-frame-es gépem lesz, amire ezeket a lencséket tervezték és amiken sokkal jobban muzsikálnak. Most örülnék egy ilyen lencsének, bár az igazság az, hogy ma lehet inkább az f/1.4-est venném, amivel nemrégiben volt lehetőségem pár napot fotózni. (ezúton is köszönöm Gábor!) Az egyedüli lencse, amit jövőben szeretnék még a felszerelésembe, egy kicsi, könnyű és gyors 50mm körüli fix lencse, lehetőleg legalább f/1.8-as. UPDATE: végül 2011. karácsonyán hozott az Angyal egy Canon EF 50mm f/1.4 USM lencsét! :-D Az alábbiakban róla olvashattok...

Rendes Canon EF 50mm f/1.8 II tesztek

| the-digital-picture.com | kenrockwell.com | photozone.de |
# az oldal tetejére

Canon EF 50mm f/1.4 USM

2014-et írunk és már három éve, hogy megvan ez a szuper kis lencse, így azt hiszem mostanra elég tapasztalatom összegyűlt ahhoz, hogy írjak néhány gondolatot róla.

Egy vallomással kezdeném: nagyon-nagyon szeretem ezt a kis könnyű és gyors lencsét, nagyon örülök, hogy annak idején rászántam magam és megvettem. Az 1.2-es 50mm-es lencse túl drága ($1400-1500) és túl nehéz, így számomra az 1.4-es lencse volt a tökéletes választás! Ennyi pénzért szerintem nagyon megéri!

Felépítésben sokkal jobb, mint az f/1.8-as, a fókusza sokkal gyorsabb, és főleg halkabb, nincs nyicorgás, recsegés, gyorsan végzi a dolgát, még alacsony fényviszonyok között is. Köszönhető ez az USM motornak, ami az 1.8-ból ugye hiányzik.

Filtermérete megegyezik a Canon 100mm makró lencsémével: 58mm. Legtöbbször egy Hoya cirkulár-polár szűrővel használom - ennek a védelem mellett nagyon fontos szerepe van: a képek sokkal színesebbek, vidámabbak lesznek, forgatásával eltűntethetőek a tükröződések (fűről, levelekről, vízfelszínről), mélyíthető az ég kékje, a fű pedig sokkal zöldebb lesz a használatával :) Nekem szinte mindig rajta van a lencse végén, és csak este, mikor már nagyon sötét van, és már semmi hatása nincs, csak akkor szoktam levenni a lencséről. Ilyenkor sokszor meglepődök, hisz már szinte koromsötét van, de a filter nélkül még mindig képes fókuszt találni a lencse. Ez nem tudom, hogy a lencse vagy a váz számlájára írható, de az f/1.4 mindenesetre nagyon-nagyon tág rekeszállás (2/3 stoppal gyorsabb ugye, mint az f/1.8). Filtert használva e lencsén szerencsére nincs olyan probléma, mint a 70-200-as lencsénél: itt kényelmesen állítható a filter a napellenző leszedése nélkül is. És akkor itt szólnék pár szót a napellenzőről.

Lévén ez nem egy L-es lencse, alapból nem jár hozzá napellenző (és kis tatyó sem). Az embernek külön kell megvenni hozzá. Sajnos a gyári Canon ES-71 II napellenző irreális áron kapható ($25-30), így én eBay-ről vettem egy másolatot hozzá $2.80-ért... Ennyi pénzért ajándék, főleg, hogy nagyon hasznos tartozék: véd az eső ellen, véletlenszerű koccanások ellen, plusz a lencse üvegje sem kapja direktbe a napot (ezért is a neve: napellenző :) ), így a képek kontrasztosabbak lesznek, kevesebb tükröződéssel és flare-rel. Ajánlom mindenkinek, néhány hét alatt megérkezik Európába a Távol-Keletről.

Az 50mm-es látószögről pár szót írnék itt, hisz az 50mm f/1.8-at nem használtam túl sokat anno, meg az egy croppos 1.6x vázon nem is volt igazi 50mm-es látószög, hanem inkább a kis-tele 80mm-nek felelt meg. Sok fotóművész használta régen kizárólag ezt, annál is inkább, mert ez az a látószög, ami kb. megegyezik az emberi látás által befogni képes látószöggel. Így az ezzel készült képek természetesnek, reálisnak hatnak. Vannak persze akik a szélesebb 35mm-et preferálják, de az 50 mm mindenképp a fotógráfia klasszikus látószögének tekinthető.

És akkor térjünk rá a használatra. Amit így indítok: ezt a lencsét nem könnyű használni! Legalábbis tág rekeszálláson (alacsony f-en) igen nehéz a pontos fókusz beállítása kézből (ha van ideje az embernek, javasolt állványt használni). f/1.4-től egész kb. f/2 vagy f/2.8-ig tart ez a kritikus tartomány, amikor is akár pár miliméteres vázmozgatással (pl. fókuszálás utáni újrakomponálással) elállítható a fókusz: az eredmény egy olyan kép, ami talán a gép hátsó LCD-jén fókuszban tünhet, de otthon, monitoron nézve 1:1-ben már messze nem az. Persze igen látványos képeket lehet készíteni ebben a tartományban, a bokeh szép, és kiemeli a témát, de a fókuszra nagyon-nagyon oda kell figyelni! Arcot fotózni kifejezetten nehéz, főleg, ha a modellünk nem áll egy helyben: ahhoz, hogy a szem tökéletesen fókuszban legyen, nem csak ügyesség, de jóadag szerencse is kell! :) Persze számítsunk rá, hogy f/1.4-en az orr vége és kb. az arc minden többi része már nem lesz fókuszban... :)

Lévén én úgy fotózok már jópár éve, hogy CSAK a középső fókuszpontot használom az 5D Mark II-n (azért sem hozott túlságosan lázba az 5D Mark III megjelenésekor a sokkal több fókuszpont), és nem az exponáló, hanem az AF-ON gombbal fókuszálok arra, amit élesnek szeretnék a képben (ez a téma megérne egy külön blogbejegyzést azt hiszem), majd a fókusz beállítása után újrakomponálom a keresőben a képet - nos, ez ennél a lencsénél, tág rekeszálláson nem igazán működik: tuti életlen kép lesz a végeredmény!

Általános fotózásnál legtöbbször f/2.8-tól felfele használom a lencsét: főleg f/4-en, f/5.6-on vagy f/8-on - a fényviszonyoktól és a kívánt mélységélességtől függően. Itt már szép élesen rajzol a lencse (míg f/1.4 és kb. f/2 között elég puhák az élek). Ebben a tartományban készült fotókat öröm utólag megnézni 1:1-ben a Lightroomban. Apropó Lightroom: kibányásztam, hogy a három év alatt készített 1711 fotó miként oszlott el, íme:

|Create infographics

A legtöbb tág rekesszel készített felvétel olyan élethelyzetekben született, ahol nem volt idő vagy lehetőség az állvány használatára, és kézből fotózval kellett legalább az 1/60 vagy 1/80-as, de inkább az 1/100 sec-es záridő (akár az ISO értékek növelésével). Így például a Parlamentben a Szent Korona fényképezésekor, valamint Béla és Zsuzsa eljegyzésén 2014 augusztusában. Ez utóbbi volt az az esemény, amikor bár nálam volt valamennyi lencsém (17-40 széles, 100 makró, 70-200 tele), mégis a fotók 60-70%-a az 50mm f/1.4-el készült. És ezeknek a fotóknak a jórésze ISO 640 - ISO 1250 - ISO 2500 fényérzékenységgel készült, 40W-os izzók fényénél! Ezen az estén nyűgözött le először igazán ez a lencse! Egy f/4-es lencse max. fényerejű ilyen fényviszonyok között nagyon-nagyon kevés, a 2.8-as 100-as makró túl tele egy ilyen eseményen (ráadásul két stoppal lassabb is), így a legjobb választás az 50mm 1.4 volt: sötétedés után szinte le sem vettem az 5D Mark II-ről, a fotók 95%-a pedig f/2.0-án készült! Az eredmény? Csodás képek, remek bokeh-val, és nem utolsó sorban: éles képek, éles felvételeken megökített pillanatok (mit ér egy megismételhetetlen, soha vissza nem térő pillanat, ha nem tudod egy éles felvétellel megörökíteni?!)

Könnyű, gyors, jól rajzol, és aránylag olcsó is! Mi kell ennél több egy jó lencséhez? Bátran ajánlom mindenkinek, főleg full-frame gépekre, szerintem nem fogtok csalódni benne!

Rendes Canon EF 50mm f/1.4 USM tesztek

| the-digital-picture.com | kenrockwell.com | photozone.de |
# az oldal tetejére

Kenko Auto Extension Tube Set DG (12, 20 & 36mm Tubes)

Aki szeret makrózni, de úgy igazán makrózni - annak jól jöhet. Ez nem telekonverter, ettől nem lesz "2x hosszabb" a lencséd. Ezzel csak közelebb mehetsz. Nagyon közel...Kenko Extension Tube Set

A 100mm-es makró lencsének 0.31 méter a minimális fókusztávolsága. 31 centiméter. Ezzel lehet 1:1-es, teljes életnagyságú (life size) nagyítást elérni. De sokszor még ez sem elég ha valami nagyon kicsit vagy kicsike részt akarunk elképesztő részletességgel megörökíteni. Megoldás lehet, hogy vágunk a képből, veszítve ezzel a rezolúcióból. Másik megoldás lehet $170 körül egy ilyen szettet venni, amiben 3 darab makró közgyűrű van: 12mm, 20mm és 36mm-es. Minél többet pakolunk a gépváz és a lencse közé belőlük, annál közelebb jutunk a témához. Kell egy kis gyakorlás, mire belejön az ember. Csak türelem.

Az elején nem szerettem őket, nehéz volt megtalálnom az élességet: bár van autófókusz is, de az nem igazán használható, hisz a fókusztartomány nagyon lecsökken - így marad a manuális élességállítás, mint makrózásnál mindig. Azonban egyszer vettem egy egész jó könyvet - Bryan Peterson: "Understanding Close-up Photography". £9.72 volt és a bookdepository.co.uk oldalról vettem. OFF: Ha már vásároltatok (volna) amazon.co.uk oldalról, láthattátok mennyire pofátlanul drága shipping költségek vannak Magyarországra vagy Erdélybe (fizetsz még szinte annyit, mint maga a könyv). A bookdepository ingyen küld bárhova a világon (az elején én sem hittem), és bár a csomagolás igen egyszerű volt, egy kartonlap kb. :) (szóval komolyabb könyvekkel csak óvatosan), mégis megérkezett gond nélkül a könyv (akkor éppen Csehországba, Brünnbe). >> bookdepository.co.uk link >> amazon.com link

Szóval ezt a könyvet olvasgatva próbáltam ki a Canon 70-200mm f/4L IS lencsét a 36mm-es közgyűrűvel. És leesett az állam... Mivel így kaptam egy 200mm-es makró lencsét! Persze, nem lesznek olyan éles képei, mint mondjuk a Canon EF 180mm f/3.5L Macro USM lencsének, de nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy bármilyen lencsédnek igen lecsökkentheted a min. fókusztávolságát ezekkel az extension tube-okkal, ezzel komoly nagyítást érve el, képminőség vesztés nélkül. Miért nem romlik a képminőség? Egyszerű: ezek csak üres gyűrűk, nincs bennük üveg, átdughatod az ujjad rajtuk annyira üresek :) És mivel nincs üveg, nincs ami rontson a lencse rajzolt képén (nem úgy, mint pl. egy üveg filternél vagy telekonverternél). Annyit csinálnak, hogy távolabb viszik a lencsét a váztól (megtartva az elektronikát), ezzel nagyítást érve el. Ha nem hiszed, és merész vagy, próbálj tenni egy hasonló átmérőjű fém csövet (vagy üres WC-papír "kartonhengert" :) ) a lencséd és a vázad közé (csak lazán a porral és a karcolásokkal), majd ragasztószalagozd össze - ugyanezt fogja csinálni (elméletileg), mint ez a makró közgyűrű sor (kivéve az elektronikát, amit a WC papír henger nem igazán képes továbbítani :) ).

A Canon EF 100mm f/2.8 USM makróval még közelebb lehet kerülni, és lévén az fix lencse, csodálatosan éles, hihetelenül közeli felvételeket lehet készíteni. És akkor lehet imádkozni, hogy ne fújjon a szél....... :)

Egy másik rövid Kenko Auto Extension Tube Set DG (12, 20 & 36mm Tubes) teszt

| the-digital-picture.com |
# az oldal tetejére