Wass Albert - Kereszt a faluvégen

Szép ősz ez a mostani! Gyönyörű, színes, gondtalan, mint sok más előző ősz a mi, mostani generációk életében. De voltak idők, nem is olyan nagyon régen, mikor nem tudtak az emberek így örülni az ilyen napsütötte októbereknek. Mikor gond és baj nyomta az emberek szívét, háború és rontás pusztított. Sok regényében megjelenik ez a komor, baljós hangulat.

Sose kelljen nekünk olyan időket megélni!

Az alábbi vers is ezeket az éveket idézi. A Kormorán 2004-es Válaszúton c. albumán Oberfrank Pál szavalta el, a kis "hangszóró" ikonra kattintva meghallgatható.

Krisztusát leverték vad szelek,
csak a kereszt maradt meg sírva-fájva:
belecsikordult még az éjszakába.

Csak a kereszt maradt meg,
a Falu keresztje,
a Mi keresztünk: a régi kereszt...
fekete felhők bomlottak felette.

És a kereszt állt.
Hördült. Kiabált.
Rája,
mint ódon templom régi muzsikája,
a Falu szíve vissza-orgonált.

Emlékszem még a szörnyű látomásra...
viharok jártak a Falu felett...
a Falu nyögve megindult az úton...
görnyedt háttal... és vállán a kereszt.

vissza a blog főoldalára