Újra kétkeréken: irány a Sikárosi-rét!

Eljött a várva várt pillanat: újra tekertem egyet a közeli hegyecskékben! (erdélyi szemmel: dombocskákon:))) )

Íme a mai útvonal. A nagyobb térképért kattints vagy közelíts!

És előlegben egy kis iPhoto automatikusan generált videó :)
(eredeti 1080p méret, 69.5 MB! Kevés mobilnettel csak óvatosan!)

Míg két évvel ezelőtt szinte 2-3 naponta tekertem egyet a Pilisben, illetve a Visegrádi-hegységben, úgy tavaly ez a szám (most néztem meg a Runtastic Mountain Bike Pro appban) ÖSSZESEN 3 darabra redukálódott... És az a három tekerés közül az utolsó is több, mint egy éve volt!

Persze mentegetőzhetnék, hogy nem volt rá idő, és időközben megszületett Anna leányom, többször munkahelyet váltottam, sokat kellett nyírni a füvet az udvaron, meg túl meleg volt, meg túl sokat esett az eső, meg havazott akkor is, amikor nem kellett volna, és így tovább, és így tovább. De az igazság az, hogy nem igazán volt kedvem a tekeréshez: kicsit kifulladt a dolog a kezdeti nagy lelkesedés után.

De múlt csütörtökön, egy kellemes nyár eleji napon, nagyon elkapott a tekerhetnék! Előkaptam a bringát a pincéből, letörölgettem a portól, megolajoztam a láncot és a váltó fogaskerekeit, fogtam a telefonom a térképpel, hívtam Böbe kutyát a szomszédból és már neki is vágtunk a meredek utcának, fel a Kakashegyen! Háromnegyed 6 volt, de ilyenkor júniusban a nyári napfordulóhoz közeledve 9 körülig világos van, szóval volt előttem több, mint három óra, gyönyörű kora nyári fényekkel! :)

Meglepően jól ment a dolog! Fel a Fagyos-Katonáig szinte meg se izzadtam, ott aztán jobbra letérve az aszfaltos útról az erdőbe jött egy kellemes tekerés, enyhe ereszkedőkkel és emelkedőkkel, végig a gerincen, egészen a nagy négyes elágazásig, ahol az út letér balra a Sikárosi-rét felé (egyenesen menve tovább itt ugyancsak egy fasza részt lehet betekerni, egészen Lajosforrásig). Jól ismerem ezt a részt, többször bringáztam már erre, oda és vissza egyaránt.

Tavaly-tavalyelőtt egy-egy szakasz ezen a részen kicsit fel volt túrva, itt-ott nagy pocsolyák éktelenkedtek, amiken dolog volt átkelni, és megkerülni sem volt egyszerű őket az óriási sárban, dagonyában. Ám ennek most nyoma sem volt, jó száraz, lapos úton tekerhettem végig, sőt, a legtöbb részt már benőtte a fű középen. Jó itt tekerni, főleg, hogy lefele visz az út jórésze :)

A kereszteződéstől lefele aztán még jobban lejteni kezdett az út, sőt, a Sikárosi-rétig egy-egy szakasz frissen volt kövezve, lapítva, szuper új erdészeti út, igazi "bringás autópálya" fogadott! :))

Csapattam is rajta keményen lefele az elején, de aztán rendes voltam, és bevártam hű társam, Böbe kutyát, aki gondolom azóta nem volt ilyen hosszú "túrán", hogy legutóbb így bringázás közben megfuttattam :) De szedte böcsülette a lábát, és lógó nyelvvel, de törve nem, tartotta velem a lépést! :D

Leérve aztán a Sikárosi-réthez gondoltam nem indulok egyből vissza az erdei úton, hanem kimegyek a közeli magasleshez. Ez az egyik kedvenc helyem a Pilisben! Apró kis kaptató vezet fel hozzá, s már ott is van a rét szélén. A magas fűben odatekerek hozzá, a bringát a lábához támasztom, Böbének elmagyarázom hogy én most ide felmászom s ő maradjon lenn. Persze attól még párszor megpróbált később utánam mászani a meredek létrán :)) kevés sikerrel...

Fentről a szokásos pazar látvány fogad: a Sikárosi-rétnek ezt a felét belátni teljesen, a nap lenyugvóban, így az árnyékok hosszúak, nyújtózkodóak, a színek melegek, lágyak a késő délutáni fényekben. Igazán szép, békés érzés itt lenni...

Böbe kutya közben várt rám lenn türelmesen, lógó nyelvvel, nagyokat lihegve.

Pedig ez még a táv fele sem volt! Lemászva a létrán, gondoltam elindulok hazafele, de olyan szépen sütött a nap, olyan kellemes volt itt kinn a réten az árnyékos erdő után, hogy gondoltam áttekerek a sikárosi vadászházig, s majd onnan az aszfaltos úton jövök szépen visszafele. Így is lett. Csakhogy találtam egy keréknyomos ösvényt keresztbe a réten: talán itt volt már tavaly-tavaly előtt is, de nem ennyire kitaposva, talán tekertem is rajta, nem emlékszem már. Mindenesetre volt a távolban egy másik, alacsonyabb les, és ez az ösvény arra vezetett. Szép fotót készíthettem erről is a pazar kora esti fényekben:

Innen még egy jó tekerés, s lenn van az ember a vadászháznál. Rendezett, szép, tiszta környék ez, ahogy illik egy ilyen idilli, szinte álomszerű helyen.

A kis fák szegélyezte behajtón kitekertem az aszfaltos útig: ez az az út, amiről a Fagyos-Katonánál letértem, s ami tova ereszkedik, egészen le Szentendréig, s ami innen nem messze leágazik balra Pilisszentlászló fele. Ezen tekertem végig anno, mikor a Pilissel először bringaháton ismerkedni kezdtem :)

A magányos fenyő még mindig ott állt a nagy patkó-kanyarban.

Ránéztem a térképre. Alig 10km-t jöttem, az út felénél lehetek kb. Este fél 8 volt már szinte, 9 körül már sötét van, s innen biztos van még másfél órányi tekerés: nagyrésze felfele, egész a Vörös-dagonyáig. Az nem lesz egyszerű menet, így elsőre. Látszik, hogy jóval többet jöttem lefele, mint felfele, az otthon kb. 425m magasan van, most meg jóval az alatt vagyok :) Szóval ideje indulni, mert jó kis út vár még rám!

Egy darabig az aszfaltos úton tekertem, és azon gondolkoztam, hogy azon is megyek végig: hosszabb, mint az erdőn keresztül, de talán gyorsabban, egyenletesebben lehet rajta haladni. Már-már így is lett, de az utolsó pillanatban mégis letértem balra, arra az erdei útra, ami annak a folytatása amin a Sikárosi-réthez leereszkedtem (az "autópályás" :) ). Ezen kis tekerés után jött is a letérő jobbra, be az erdőbe.

Ez az erdei ösvény egész a Király-kútig visz. Itt-ott egész meredek, nehézkes részekkel, itt-ott kellemes erdei tekergéssel. Többször mentem már ezen hazafele, mivel jóval rövidebb az aszfaltos útnál, és rendszerint egy kellemes tekerés szokott lenni az erdőben. Egész a Király-kúti forrásig. Mert onnan egy piszkos meredek rész jön, ott csak tolva a cangát lehet feljutni :) Sajnos a forrásból nem folyt víz, Böbe azért lepetyelt valamit a levelek között.

A Király-kúti kulcsosház után jött a "kedvenc" 2 kilométeres felfele tekerésem a Vörös-dagonyáig :) Na itt már éreztem, hogy fogytán az erőm, és különféle lázálmok gyötörtek. Eszembejutott például a volt osztályfőnököm Buksi kutyája, akin egy kirándulás alkalmából átment a Várad-Kolozsvár személyvonat, de Buksika túlélte, mert a sinek között összehúzva lapult. Aztán Sipi jutott eszembe, és az írásai a román tanárnőről. Meg Dzsóóóti a nagy széles mosolyával :D Aztán egy kis ugrás, egy másik osztály, és Dinnye. Pedálozok keményen s dobolom a kormányon: "Esik az eső szakad, hízik a Dinnye dagad"... :)))) És ez meg honnan: BRRRRundáskenyér?! Most komolyan? Brrrrrundás?! (ő is földrajz vagy töri tanár volt?!) Azt hiszem kezdek félrebeszélni. Pedig nem is érzem magam fáradtnak, de az agyamba ilyen emlékek tódulnak. Még csak azt hiányzik, hogy a másik román tanárnő is eszembe jusson, mert azon nyomban lefordulok a bicikliről!

Na de fenn vagyok már a Vörös-dagonyánál, látom van 1 jel a telefonomon, felhívom Rékát, hogy csináljon nekem tejbegrízet (?!), fél óra se és otthon vagyok!

Böbe kutya szívét féltve (nehogy szívrohamot kapjon csóró) lassan kezdek csordogálni lefele, de aztán 20 km/h-ig csak felgyorsítok s örömmel látom, hogy Böbének kb. ez a maximum sebessége: "Toljad Buksiii, toljaaaaaad! ...Te nem is Buksi vagy, te Böbe vagy, nem?..."

Hát ilyen volt újra bringára ülni :)

és a végére egy kis fotó-válogatás

vissza a bringázós galériákhoz