"Te homokos, köves, aszfaltos út..."

Te homokos, köves, aszfaltos út
Vezesd okosan a lányt, a fiút
Csókold helyettem szél az arcukat
Fű, kő légy párna a fejük alatt
Kínáld őket gyümölccsel almafa
Tanítsd őket csillagos éjszaka...

Ezúttal egy újabb tekerést fogok megmutatni Nektek Pilisszentlászló felé, visszafelé viszont új útvonalon: a gerincen keresztül!

a nagyobb térképért kattints vagy közelíts

Ez egy nagyon jó tekerés volt, az egyik kedvenc útvonalam lett! :) A táv is elég nagy, a szintkülönbség sem kicsi, de ami a legjobb az egészben: a szép kilátás a Dunára a gerincről!

Az útvonal eleje ismerős: a szokásos Kakashegy - Fagyos-Katona - Vörös-dagonya (emelkedő) - Sikárosi-rét (ereszkedő, legalacsonyabb pontig a grafikonon) - Pilisszentlászló (emelkedő, kis csúcsig). Ezt az útvonalat tekertem le legelőször, amikor nekiálltam idén komolyabban bringázni, és akkor ugyanezen az útvonalon mentem vissza. Most kinéztem a térképen egy másik utat vissza, fenn, a gerincen keresztül.

Pilisszentlászlón, a Kis Rigó vendéglőnél balra fordultam, be az erdei útra. Azon tekertem farakások, kerítések mellett egész egy nagy elágazásig. Itt jobbra fordultam, egy meredek kaptatón felfele, és már a gerinc alatt is voltam. Innen végig felfele vitt az út. A gyönyörű késő délutáni napsütésben meg-megálltam, fényképeztem a telefonommal, nem siettem. Jó érzés volt itt lenni. Szép volt. Csend volt. Nyugalom. Kellemes illat a levegőben. Erdő illata. Néha lágy szellő libbent, és a tölgyek lombjai között átvillant a lemenő Nap fénye. Erdei virágok bólogattak felém az út mellől. Lehajoltam hozzájuk. Titkokat súgtak a bennük lakó tündérek... Ilyen egy szép, igazán tökéletes délután.

Néhány fotó a hangulatot ecsetelendő:

Visszanézve a szintgörbét, meglepődtem, hogy ennyire meredeknek mutatja a Pilisszentlászlótól (kis ereszkedő utáni) a gerincre fel vezető utat. A terepen nem tűnt ennyire meredeknek. Igaz, sokat megálltam, lehet amiatt sem tűnt olyan vészesnek, mint az a grafikonon látszik.

A csöppet sem barátságos nevű Akasztó-hegyet elhagyva kis ereszkedő-emelkedő után egy hármas elágazáshoz értem (utolsó előtti csúcs a grafikonon): itt élesen balra fordultam, és dél fele tekerve elkezdtem ereszkedni, míg le a nem értem a Pilisszentlászlóra vezető erdészeti útra, amin mentem odafele. Ez egy igen élvezetes ereszkedő, kavicsos-köves, igen szép erdőben, ahogy az az utolsó képeken is látszik (20. és 21. fotó).

Innen aztán jött a két kilométeres emelkedő a Vörös-dagonyáig (utolsó csúcs a grafikonon), majd negyed óra alatt lenn is voltam Kakashegyen.

A fülemben a Republic zenélt, a „homokos, köves, aszfaltos út” hazahozott...

vissza a bringázós galériákhoz