Tavaszi Dobogókő

Olyan szép idő volt szombaton, nem lehetett otthon ülni! Gőzerővel készülődött odakinn a tavasz, hétágra sütött a nap, rövidnadrágos meleg volt így április közepén!

Elővettem hát a bringám és megtakarítottam a télen rászállt portól, megolajoztam a láncokat, fogaskerekeket. Lévén a kis hátizsákom nem találtam hirtelen, ezért azt hiszem most először vittem magammal tükörreflexes gépet bringázásra, az 5D Mark II-m, és hozzá egy lencsét, a kicsi könnyű kedvenc 50mm f/1.4-et, a fotótáskában, pár aprósággal. Na és persze okostelefont, az új céges 6S-t, amivel a bejárt útvonalat rögzíteni tudtam:

Az idei első útvonal. A nagyobb térképért kattints a képre!

Nagyobb távot akartam letekerni, le akartam ereszkedni Dobogókőről egész a Szakó-hegyig, majd vissza a kis kedvenc útvonalamon, a Rám-szakadék fölötti erdészeti utakon, majd a sípálya alatt - de mindez csak elképzeles maradt: annyira rossz formában vagyok a téli punnyadás és kevés mozgás után, hogy Dobogókőig is megszenvedtem, mire felértem!... :(

Pedig szép volt a tavaszi erdő, nevető, hívogató, de éreztem, hogy alig van erőm, és sokszor csak toltam a bringát felfele a domboldalban...

Fenn Dobogókőn aztán letettem minden további tervről, és inkább ittam egy jó hideg sört! :) Böbe kutya, aki természetesen most is velem jött és hű társként kísért végig az úton, kinyúlt nyelvvel lihegve elfeküdt előttem: ő is erőt gyűjtott a hazaútra!

Nem akartam ugyanarra visszamenni, ahol jöttem, ezért gondoltam a Vörös Dagonya fele ereszkedek le. A sípályánál, ahol az elmúlt tél folyamán pár igen jót síeltem, emberek lazultak az áprilisi napsütésben, a hosszúra nyúló délutáni árnyékok között:

Kicsit arrább az erdő szélét virágok szegélyezték, így leálltam kicsit fotózni. Kellemes volt a madárcsicsergéses szabadban lenni, jó illatot hozott a szellő a fák közül. Békés, nyugodt délután volt, szinte bágyasztó meleggel. Az erdőben aláereszkedve még megálltam párszor, hogy Böbe is pihenjen kicsit: lefele neki volt a nehezebb, én csak gurultam legtöbbször, neki viszont szednie kellett a lábát, ha lépést akart tartani a bringámmal! :) Be kellett látnom, hogy öregedő kora ellenére jobb formában van mint én! :))

Íme még néhány (nem túl látványos) fotó, amit a tekerés során lőttem:

 

vissza a bringázós galériákhoz