Szentendrei ereszkedő. Másfél óra tekerés, szinte csak lefele.

Az úgy volt, hogy fagyizni szerettünk volna Rékával. Csakhogy Réka benn volt Budapesten, én meg otthon Pilisszentkereszten. A legjobb fagyi pedig Pomázon van, a hév-megálló mögött. És mivel ezen a nyáron úgyis rengeteget bringáztam, gondoltam letekerek Pomázig.

a nagyobb térképért kattints vagy közelíts

Persze, a legrövidebb út a főúton lett volna, ami Esztergomot köti össze Pomázzal, a Pankostetőn keresztül, de az kevésbé izgalmas, plusz elég nagy is a autóforgalom arra, emiatt a friss levegő sem igazán garantált...

Szóval fogtam magam, és a már ismert útvonalon indultam neki: irány a Fagyos-Katona és Vörös-dagonya. Amikor ide felértem, akkor nagyjából az emelkedést le is tudtam, innen már szinte csak lefele vitt az utam. Elsuhantam a Sikárosi-rét mellett, majd a pilisszentlászlói elágazásnál jobbra tartottam, nemsokára elértem a Dömörkaput és a buszmegállót, majd már lenn is voltam a honvédségi lőtérnél.

Magyar Honvédség harcászati lőtere, Szentendre

Szentendrére beérve viszont nem találtam sehogy sem azt az utat, ami Pomázra vitt volna át - vagyis megtaláltam, de az bevitt valami tanyára, utána pedig egy zsákutcába. Mivel igencsak későre járt, végül úgy beszéltük meg Rékával, hogy Szentendrén találkozunk. A pomázi összekötő út így még felfedezésre vár.

A fagyi viszont isteni volt, mint mindig! :)

vissza a bringázós galériákhoz