Pénteki teker(g)és Dobogókőn és Dobogókő alatt, avagy milyen egy sípálya nyáron?

Ezúttal Dobogókő felé vettem az irányt. Ismét feltekertem a Fagyos-Katonáig, majd a turistaösvényen folytattam az utam, a meredek részeken (bevallom) tolva a biciklit :)

a nagyobb térképért kattints vagy közelíts
(Sajnos a Vörös-dagonyánál véletlenül kinyomtam a mérést, és az istenért sem tudtam tovább folytatni, hazaérve pedig sehogy sem tudtam a kettőt összetenni. Na mindegy, a lényeg látszik azért!)

Dobogókőre felérve szusszantam egyet a kilátónál (700m), elkészült a szokásos panorámakép, majd mentem is tovább, mert már majdnem délután öt óra volt. A Rezső-kilátónál megálltam azért még egyet gyorsan, aztán jött a legnehezebb rész a mai napról: leereszkedés a turistaösvényen.

Biza, ez az a turistaösvény, ami a Rám-szakadékba visz le Dobogókőről. Hétköznap lévén, senkivel sem találkoztam, szóval nem volt túl nagy forgalom, senkit nem zavartam a biciklimmel :) Mindenesetre ez nem egy könnyű terep, vízmosásos, köves, sáros, eléggé megszenvedtem, mire az erdei útra leértem. (A grafikonon látszik az is, hogy milyen kis távon mekkora nagy szintkülöbség van - igen, az a nagyon meredek rész, az az!)

Onnan viszont egy nagyon élvezetes szakasz következett, az egyik kedvenc részem a Pilisben mind a mai napig: köves-homokos-kavicsos nagyon jó állapotban lévő erdészeti út, körülötte csendes erdő, lengedező szellő, nyár-, moha- és erdőillat. Nagyon jó érzés volt itt tekerni, hangosan énekeltem a fülesemben szóló Republic számokat - talán ez volt az a pillanat, amikor végérvényesen a szívembe lopta magát a Pilis! :)

Néhány kilométer kellemes tekerés után leértem arra az aszfaltos útra, ami Pilismarótra visz le, azon indultam el jobbra, felfele. Jó kis kaptató következett, majd egyszercsak ott voltam a dobogókői sípálya aljánál! Magam is meglepődtem, hogy ide lyukadtam ki, de ez volt az első alkalom, hogy erre bringáztam, és egy kanyarból kiérve olyan ismerősek voltak azok a téliről ismert kék sífelvonó tányérok :) Készítettem pár fotót, sétáltam kicsit a sípálya aljában, aztán tekertem is tovább, mert kezdett igen későre járni az idő!

Egy jó kis ereszkedő után ismerős útra értem: az első túráról ismert pilisszentlászlói erdészeti út. Innen 2 km kemény felfele tekerés következett a Vörös-dagonyáig, majd a jó kis ereszkedő Kakashegyig: hazaértem!...

vissza a bringázós galériákhoz