Az első tekerés. Pilisszentlászlóig és vissza a hegyen át.

Mindig van egy kezdet, az én pilisi bringázós történetem itt kezdődött :) Egy szép májusi napon kedvem szottyant tekerni egyet a Pilisben, fogtam hát a jó öreg bringám és nekivágtam a Hegynek!

a nagyobb térképért kattints vagy közelíts

Majdnem 29 km-t tekertem le így elsőre, amihez tartozott egy komoly 859 m-es szintkülönbség is (tehát 859 méternyi emelkedő és 859 méternyi ereszkedő). Ahhoz képest, hogy már évek óta nem tekertem nagyobb távokat, ez egész jól esett! A Pilisszentkereszt fölötti Kakashegyről indultam. Egy jó kis emelkedővel kezdődik az út (ahogy az a grafikonon is látszik), kb. 4 km, fel a Fagyos-Katonáig, majd egy kis ereszkedő után tovább fel a Vörös-dagonyáig, majd’ 600m magasságig. Bemelegítésnek nem rossz! :) Innen viszont egy nagyon élvezetes, 8 km-es ereszkedő jön, lehet neki csapatni, ahogy jól esik. Percek alatt lenn lehet lenni a Sikárosi-réten!

Ám én lévén most jártam itt először, ráadásul a szomszédból a kutya, Böbe barátom is velem volt, így hát nem vittem túlzásba a száguldozást, meg-megálltam fotózni és nézelődni is, élvezni a tiszta Természetet és a jó levegőt. Nagyon tetszett ez a rész, végig tiszta, rendezett erdő, elég jó minőségű az aszfalt (erdei hegyi úthoz képest tökéletes), a Sikárosi-rétre leérve pedig olyan volt, mintha nem is a Pilisben lettem volna!

A 8 km alatt 600 m-ről szinte 300 m-ig ereszkedünk, majd egy útelágazásnál balra térünk, fel Pilisszentlászló fele (jobbra az út megy tovább le Szentendre fele). Kb. 2 km laza felfele tekerés után érünk ebbe a gyönyörű kis hegyi faluba, Pilisszentlászlóra. Az úton itt-ott mosolygós sétáló fiatalokkal, gombászásból hazatérő emberekkel találkoztam. Kellemes kora nyári délután volt, sütött a nap, erdő-illat mindenfele. Olyan volt, mintha egy mesevilágba csöppentem volna!

Nagyon jól esett a tekerés, és csöppet sem fáradtam el (nem is igazán volt mibe, hisz a kb. 13 és fél km-es távból 8-at lefele gurultam). Igen, igen, visszafele azt felfele kellett letekerni! :) De nem volt olyan vészes, mint gondoltam előre. És hát itt már nem nekem kellett a kutyát bevárnom, hanem fordítva :)) Jól kimelegedtem, mire visszaértem fel a Vörös-dagonyához, néha megálltunk Böbével szelfízni is :)) (csak úgy viccből, mert hát miért is ne?!) Innen már egy szűk negyed óra alatt lenn van az ember Kakashegyen.

(A konkrét táv igazából kevesebb, mint 28.6 km, de én míg ide-oda mászkáltam, fotóztam, nézelődtem, nem állítottam meg a mérést, amiatt lett 1-2 km-el több.)

Összességében egy nagyon élvezetes bringázás volt így elsőre, igaz, ugyanott jöttem vissza, mint ahol mentem, végig aszfalton tekerve. (Itt még nem voltam olyan bátor, mint a későbbiekben! :D) Közúti forgalom nincs ezeken az utakon, így épp csak néha-néha találkozik az ember a Pilisi Parkerdő autóival - a nagy ereszkedőnél legyünk azért óvatosak a beláthatatlan kanyarokban!

Az alábbi galériában néhány fotót láthattok az útról. Ezeknél is meghagytam a "hol készült?" gombot, ami megmutatja Google Maps-en pontosan hol lett a fénykép keszítve (és mivel ezeket telefonnal készítettem, nem nekem kellett bejelölnöm őket a térképen, hanem megtette azt helyettem automatkusan a telefon - végre vannak pontos GPS koordinátáim! :) )

Még új nekem ez a mobilos-fotózás, de egyelőre nagyon élvezem! :) Furcsa a nagy DLSR gépek után egy ilyen picike telefonnal fotózni, de ennek is megvan a maga varázsa. Amit ezek a kis szuperszámítógépek tudnak, az már egészen elképesztő! A hátizsákomon kívül (benne víz és némi édesség az útra :) ) semmi más nem volt velem az úton, mégis az iPhone-nak köszönhetően volt nálam térkép, iránytű, GPS, óra, telefon, zenelejátszó, zseblámpa (ez alkalommal nem volt rá szükség, de a későbbiekben nagyon jól jött és sokszor használtam!), időjárás előrejelzés, fényképezőgép, fotófeldolgozó- és megosztó alkalmazás, és tulajdonképpen az egész internet: mindez a zsebemben, egy aprócska telefonban, egy valódi XXI. századi csodában - sokszor bele sem gondolunk mindebbe, annyira természetes már a mai világban!

Persze az ezzel készült képek inkább dokumentálásra, emlékeknek készülnek, hogy évek múlva elővéve őket elmondhassam: "ni, ilyen volt, mikor először elbicikliztem Pilisszentlászlóra!" :) Nem művészképek, hanem inkább emlékképek egy örökre emlékezetes napról: amikor újra nekiindultam bringázni és elkezdtem kétkeréken felfedezni a Pilist.

vissza a bringázós galériákhoz