Év végi túra a


V I G Y Á Z Ó R A

Év vége volt, két ünnep között, otthon Váradon. Nagyon vágytam már fel egy kicsit a hegyekbe. Rég nem voltam. Idén talán egyáltalán. A Vigyázón meg már évek óta nem. Talán 2012-ben voltam itt fenn utoljára. Azelőtt meg egy igen emlékezetes fotótúrán Rékával, mikor a napfelkeltét a menedékház alól fotóztuk, és alattunk hullámzott a Kalotaszeget és Erdélyt betakaró felhőtenger...

De nem indult egyszerűen ez az idei túra. Miután már szépen mindent megbeszéltünk a másnap (szombat) reggeli indulással kapcsolatban, elaltattam Anna lányom, és elkezdtem összepakolni a hátizsákom, akkor vettem észre, hogy mindent, mindent, tényleg minden hoztam magammal Pilisszentkeresztről, kivéve a fotógépem aksijait!... Azokat szépen otthagytam a fiókomban.
Well done, Zoltán, my boy!
Apu hiába ajánlotta fel kedvesen, hogy ad ceruzaelemeket, az 5D Mark II sajnos nem működik csak a saját típusú aksikkal (LP-E6). Mi tévő legyek? Este 10 is elmúlt már, reggel háromnegyed 7-kor indulás. Körbekérdeztem a túratársakat, de még csak Canon gép se nagyon volt a társaságban. Már kezdtem lemondani a másnapi kirándulásról és fotózásról, amikor hirtelen eszembe jutott Béla barátom, akinek 5D Mark III-ja van (hasonló LP-E6 aksikkal), és akinek ezúton is NAGYON KÖSZÖNÖM, hogy bolond fejemet este fél 11-kor is fogadta Borson és kölcsönadott két aksit a fotógéphez! :)) Miután az éjszaka közepén megjártam Borsot, sőt, még rovignetát is vettem (az előző egy hetes éppen lejárt), majd gyorsan összepakoltam, már éjjel 1 óra volt. Reggel mégis sikerült kipihenve ébrednem, nem is sejtve milyen gyönyörű nap áll előttem!

Rogozselig (Havasrogoz, Rogojel) mentünk autóval, egész végig kitűnő aszfalton, lévén Székelyótól a faluig bevezető erdészeti utat 2017-ben szépen leaszfaltozták. Sőt, elkezdték fel a menedékházig felvívő kanyargós utat is aszfaltozni (a Waze-en már fel is van tüntetve, mint Transvladeasa, hahaha!) - még nincs kész, de a bátrabban fel tudnak menni kisautóval már most is (terepjáróval és 4x4-es autókkal minden gond nélkül).

Mi a gyaloglást és a mászást választottuk. Elég jó kis kaptató ez lentről a falu aljából (kb. 8-900m) fel a Vigyázó menedékházig (1430m), majd tova fel a csúcsig (1836m). De szeretem. Az eleje a gyéren lakott Rogozsel házikói között kanyarog, sokszor a kis egyszerű, de gondos havasi házak kerítése mellett, vagy éppen keresztül az udvarukon. Szénaboglyák mindenfele. Jó látni a szorgos kezek munkáját. Az emberek itt piros pozsgás arcúak, egészségesek, és jókedvűen köszönnek a turistának, miközben a lovat hajtják vagy szénát visznek az istállóban a marháknak. Élő, ügyes kis falu ez, egy régi világ itt a Vigyázó lábánál. Lassan pereg itt az idő kereke, és ez jól is van így.

Készítettem néhány fotót felfele menet, megállva néha-néha, lihegve, kifújva magamat:

galéria (14 fotó): rogozseli képek

Ahogy a képeken is látszik, nem volt túl szép időnk, szürke, színtelen volt minden, a Nap nem sütött át a reggeli felhőkön. Hónak nyoma sem volt. Egykedvűen ballagtunk felfele a hegyoldalban. Aztán megjelentek az első hófoltok. Aztán ahogy egyre fennebb kapaszkodtunk már hó volt mindenütt! És szép lassan az idő is kezdett kiderülni, alant a völgyet a felhők közül kibúvó Nap első sugarai kezdték beszínezni:

galéria (9 fotó): kezd kiderülni az idő! :)

Közben szép lassan felértünk a Vigyázó menedékházhoz (1430m). Itt leraktam az alvó cuccomat a nagy alvószobában, falatoztunk egy kicsit, és láttuk, hogy alább mozgás van az autóúton: a többiek, akik később indultak el Váradról, mint mi, feljöttek autóval a Transvladeaszán (hohóóó), és alig fejeztem be az első szendvicsemet, már Levivel kezet is rázhattam! :) Sok régi ismerős arc, jó volt újra találkozni velük!

Ők amúgy azért is jöttek fel autóval, mert sok csomagot hoztak. Lévén december 30-át írunk, gondolom kitaláljátok: itt készült szilveszterezni a társaság! Mi viszont Erikával és Lacival csak egy éjszakára jöttünk fel (szombatról-vasárnapra), és vasárnap kora délután terveztünk hazamenni, majd Váradon szilveszterezni (várt otthon Réka és Anna és a család :D). A szombati napra a csúcs volt tervbe véve, naplementés fotózással, vasárnapra pedig egy szép napfelkeltés fotózást követően egy rövidke túra délelőtt a Fehér-kövekhez.

Szépen kiderült az idő, minden a terv szerint alakult! Olyan melegen sütött a Nap, hogy egy szál felsőben eszegettünk és beszélgettünk a menedékház előtti padon, és éreztem, hogy melegem van. A cipekedő emberek bakancsa alatt ropogott a keményre fagyott hó, jó volt az újabb hó nélküli karácsony után ebben a szikrázó napsütésben hunyogorni a vakító fehérségben! :)

galéria (8 fotó): fotók a menedékház környékéről

Szinte dél volt már mire nekiindultunk a gerincre vezető ösvénynek.

következő oldal