Egy régi-régi túra margójára:
Verespatak.
Detunáták.

Most, hogy nekiláttam a weboldalra feltenni mindazt, ahol jártam az elmúlt években-évtizedben, az otthoni, erdélyi hegyekben tett kirándulások egyikére bukkantam, ami még nem volt (teljesen) feldolgozva. "Verespatak, 2008. májusa" hirdette a Lightroomban a gyűjtemény címe. Biza, jópár éve volt, s azóta én nem voltam arra, bár folyamatosan követem a médián keresztül hogyan is alakul Verespatak sorsa. Így hát nekiláttam a galéria elkészítésének, és a fotók feldolgozásakor rengeteg jó felvételt találtam! Egy nap csak emlék lesz mindez (sokuk talán már ma is az), és elveszik a mohó emberiség rövidke, elenyésző történelmében...

Már a fák laknak benn

Az idő vasfoga az én emlékezőképességem is próbára tette ennyi év távlatából, hogy mi pontosan merre is volt - főleg a fotók Google Maps-en való elhelyezéséhez volt erre szükségem - , amit a Lightroomban szoktam elvégezni, így az a galériában is látható, hogy mely fotó hol készült. Főleg a Detunátáknál (mert hogy másnap oda is ellátogattunk) készült fotókra nem emlékeztem pontosan, az ott töltött éjszaka már nem tudom pontosan merre is lehetett. Hazafele jövet - emlékszem - megálltunk egy "csigadombnál" és volt ott valami vízesés is, amiről fotó is készült. Ezeket kellett valahogy beazonosítani. Szerencsére megtaláltam az interneten egy régi EKE próbaoldalon az alábbi írást, mely Balog Boglárka Katalin túratársnőm tollából származik, így aztán mindenre fény derült! Az engedélyével átemeltem ide az én oldalamra is az írást, mielőtt elveszne valahol az internet bugyraiban. Az alábbiakban az ő élménybeszámolóját olvashatjátok a hétvégéről:

2007-es év vége, 2008-as év eleje volt a határideje annak, hogy az Únió végre döntést hozzon Verespatak sorsa felől: „November végén a brassói ítélőtábla végérvényesen semmissé nyílvánította azt a régészeti engedélyt, amely alapján a kanadai - román cég elkezdte eltűntetni a verespataki Kirnyik-hegyet, mit sem törődve azzal, hogy az adott hegy gyomrában két évezredes, Európában páratlan rómaikori bányajáratok vannak. Az ítélőtábla döntése nyomán a kanadai - román cég nem nyúlhat a verespataki Kirnyik-hegyhez, mert az régészeti - történelmi szempontból ismét védetté nyilvánított területnek számít. Régészeti szakértők szerint egyébként Verespatakot fel kellene venni a Világörökség területei közé.” - olvasható a világháló egyik erre vonatkozó írásában (Zöldhullám). Reménysugarak Verespatak számára.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület - Bihar Megye szervezésében ellátogattunk a településre, hogy szemügyre vegyük, hol tart most Verespatak helyzete. A túra kettős céllal indult: megismerni Verespatak múltját és egyben jövőjét, valamint két napos túrázás az Aranyos-völgyében.

Korai órában személygépkocsikkal indultunk Váradról. Az Aranyos-völgye a hegyvidékre jellemző megkésett virágzással és kellemes, lágy tavaszi napsütéssel üdvözölt bennünket. Egyedüli üröm az örömben a Vertopi sípálya parkolójában felgyűlt szemét látványa, melyet az elolvadt hó csalogatott elő.

10 óra tájban érkeztünk úticélunk első állomáshelyére, Verespatakra. Az egykoron szebb napokat látott település bányászati történelme a római korokig nyúlik vissza, amikor még a felhevített falakról ecettel repesztve fejtették az ércet. A Monarchia idején a környező bányásztelepülésekkel együtt Európa ezüst - arany készletének háromnegyed részét biztosította, valamint a múlt század elején annyi szegény embert tett gazdaggá egyik napról a másikra. Most, hogy megúszta cianidos lugozással való aranykitermelést, a csend és a mozdulatlanság vékony leple fedi, melyen néhol reményfoltként felfeslik egy-két jövőkép. A néhol újonnan felépített házak, a Fenyvesi-tó környékén kialakított kempingező hely a turizmus felé kacsintgat. Talán felújítják a Rosia Montana Gold Corporation által lerombolt műemlék épületeket, talán turisztikailag kiépítik a települést és környékét.

Verespatakot illetően bizakodással tele indultunk tovább Bucsim (Bucium) falun keresztül aznapi szálláshelyünkre, mely nem messze volt a Detunátáktól. A kemping tulajdonosa Ion Agarbiceanu iró novellájának, a Fefeleaga főszereplőjének dédunokája volt. Addig míg meg nem ismertük a tulajdonost nem is sejtettük hogy az általános iskolában, román irodalomból tanult novella hőse valóban létezett. Aznap esti fagyűjtő sétánkba beiktattuk a falu határában lévő monarchiabeli, az idő álatal betemetett aranybányák bejáratainak megkeresését. Sajnos ezek a bányák nagyon nehezen találhatók meg, de egy délutánt érdemes rászánni.

Másnap a Detunáták megmászását tűztük ki céllunkként, mely az erdélyi Érchegységben található természeti képződmény. A 70 m magas és 100 m hosszú orgonasípokhoz hasonlító bazaltoszlopokból összeállt sziklatömb valamikori vulkanikus utómozgás eredménye.

Hazafele jövet a Kis-Aranyos völgyében található Csiga-dombra valamint a vele szemben lévő Vidrai-vízesésre hívta fel figyelmünket Egri Ferenc, az EKE tiszteletbeli elnöke. A Csiga-domb, mely egy hatalmas csigaváz és tengeri üledék keverékéből képződött sziklatömb a Román Akadémia rezervátumához tartozik.

Ismét egy eredméynes túrát mondhattuk magunkénak, hiszen újabb, látványosságokban gazdag helyszíneit jártuk be az Erdélyi-szigethegységnek.

>> a túrán készült fotóimat a galériában tudjátok megnézni

"Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!" (Reményik Sándor)

vissza a blog főoldalára