Szép őszi
T O R O C K Ó
I. rész

Lassan ahogy az ősz végetér, kifogyok én is az őszi túrák beszámolóiból. :) De most még van egy, amit mindenképp szerettem volna megosztani Veletek, hisz ez volt talán az összes idei őszi kirándulás közül a legszebb, itt voltak a legszebb fények, és talán itt sikerült a legtöbb jó fotót készítenem az elmúlt időszakban. De ezt majd Ti eldöntitek, remélem pár felvétel elnyeri azért a tetszéseteket majd! :)

Az augusztusi felejthetetlen európai túra után (erről majd a jövőben fogok írni, nem keveset :) ) pont egy hónappal ez volt az első kirándulásunk, amin együtt voltunk.

Október 1. volt, egy vidám szombati nap, amikor elindultunk Váradról. Két autóval mentünk végül, mert az utolsó pillanatban még változás volt a névsorban. Jó tempóban utaztunk Kolozsvárig, ahol aztán feltértünk NagyRománia büszkeségére, a vagyonokból épülő Észak-erdélyi autópálya nyögvenyelősen elkészült 50 km-es szakaszára, amire kb. 3 km jobbra-balra keresztbe-kasba kanyargás a felhajtó :)) (Amúgy Tordánál sem sokkal jobb a helyzet, visszafele jövet ott is pár kilométert mentünk az autópályával párhuzamosan - ellenkező irányba - mire fel lehetett rá hajtani :) )

Az Aranyos-völgyére térve aztán az itt megszokott döcögős, huplis útszakasz fogadott. Borrév (Buru) előtt balra tértünk Torockó fele, az Aranyos folyó feletti hídon átkelve, s itt egyik ámulatból a másikba estünk, annyi impulzus ért minket az elkövetkezendő percekben :) (pedig nem először jöttünk Torockóra, már voltunk egyszer itt 2007 júniusában, egy EKE kiránduláson)

Először is az utat megcsinálták Torockóig (s állítólag tova Enyedig)! Na de kérem szépen nem ilyen egyszerű minden, s hogy az ide látogató azért mégse higgye azt, hogy elhagyta eme csodákkal megáldott országot és valahol Nyugaton autózik, ezért a Kolozs megyei részen hagytak még jópár métert a régi útból, ami kb. úgy néz ki, mintha lebombázták volna (vagyis úgy, ahogy a régi út kinézett, mielőtt e hihetetlen találmánnyal - aszfalt - beburkolták volna). Itt kb. 4 km/h sebességgel végigszáguldottunk, laza 1-es és 2-es sebességi fokozatok között feszítve vagányul, majd Kolozs megye is véget ért valahára, s az Aranyos megye táblától kezdve megnyílt a Mennyország előttünk, olyan tükörsima út fogadott! Igen, a Mennyországra román testvéreink is gondoltak rögtön, és Torockóig két hatalmas román mönösztírét (kolostor) emeltek nagy pompával... Hogy miért, azt nem ecsetelném, bár egy kedves idelátogató magyarországi testvérünk beszámolójában így ír eme műremekekről: "Ilyen jellegű műintézményekkel Erdély-szerte lehet találkozni. Ezt pl. nyilván a torockói és szentgyörgyi unitáriusok követelésére építették, hogy hitéletüket színesíthessék … :-)" Hát igen, bizonyára...

Torockó (románul Rimetea, korábban Trascău, németül Eisenburg) község Romániában Fehér megyében. Egykori bányászváros, a Székelykő hármas csúcsa alatt, lakói betelepült székelyek. A település Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja.

Az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében, Kolozsvártól délre fekszik. Nagyenyedtől 23 km-re északnyugatra fekszik, Torockószentgyörgy hozzá tartozik. A Székelykő miatt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le, hiszen a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon mögülük.

>> További olvasnivaló Torockó múltjáról és jelenéről röviden.

Torockó: a Felső Piacsor házai tükröződnek a Nagy Vajor vízében

A Nagy Vajor
A Torockói hegység karsztjellegéből fakadóan a település és környéke bővizű forrásokban gazdag, melyeknek vizét vajorokba, azaz csorgós vályúkba vezették. Ezek egy része köztereken, utcákon áll, de találunk vajorokat kertekben, udvarokon is. A tér közepén álló Nagy Vajort állatok itatására, szőnyegek, ruhanemű mosására és tisztálására használják. Neve a tó jelentésű német Weiher szóból magyarosodott. A medence vize tüzek oltásánál is jó szolgálatot tett, és ide járnak ivóvízért a környékbeli házak lakói. A XIX. században fával bélelt, földbe süllyesztett medence állt helyén, de már 1913-ban megöntötték a jelenlegi medence vasbeton elődjét.

A Felső Piacsor
Az 1870-es tűzvész pusztítása után Torockó jelentősen újjáépült. A fehérre meszelt módos, klasszicista díszítésű, polgárias épületek ma a térség egyik legépebben megmaradt népi építészeti együttesét alkotják. Ennek egyik leglátványosabb házsora a Felső Piacsor, ahol a XIX. században a közösség módosabb családjai, a vasváltóknak nevezett kereskedők és verősgazdák, azaz a kohó- és hámortulajdonosok laktak. A házak jellegzetessége a magasföldszintből eredő arányrendszer, a csonka kontyos vízvetős tető,az utcai pinceajtó, amely az áru ki- és berakására volt használatos, míves kovácsoltvas zárak, rácsok.

Az unitárius templom
A nagy, téglalap alakú központi tér közepén épült fel a keletelt, magas kőfallal körülvett templom. A középkori előzményekkel rendelkező jelenlegi épület-együttes legkorábbi része a torony, melyet az 1670-es évszám datál, ezt magasították meg, és ehhez toldták az újjáépített templom jelenlegi, 1780 és 1804 között késő barokk stílusban felépült hajóját. A templom kerítőfalára elhelyezett emléktábla egy 1700-ban végzett általános javításról tudósít.

Ennyit ismertetőül, most pedig térjünk vissza hozzánk. :)

Két naposra terveztük a kirándulást, ezért szombatra az Ordaskő megmászását tűztük ki célul, vasárnapra pedig a Székelykőét.

következő oldal