S Z I L V E S Z T E R
B I H A R F Ü R E D E N:

újévi Bohogyő-vízesés
(Nagy Phaeton)

Az év harmadik napja a búcsúzkodásé volt: délelőtt összepakoltunk, kitakarítottunk az erdészházban, kivittük a hátizsákokat, csomagokat az autókba - ekkor derült ki, hogy Luki autója, egy 4x4-es Duster, amivel bejöttek egész az erdészházig, és egy hétig ott parkolt az árnyékos erdőben, -20 fokokban, nos, nem indult...

Csonttá volt fagyva.

Meg se nyikkant.

Szerencsére volt még benn egy VW Caddy 4x4, ami beindult, és azzal vontatták ki Luki Dusterjét a Jadolina hotel előtti parkolóba, ki a napra, hogy kiolvadjon kicsit :) A mi Dusterünk is itt parkolt, a napon, és szerencsére első kulcsra indult. Igaz, én előző este a túra után beindítottam kicsit és hagytam a motort járni 5-10 percet, nehogy az aksi teljesen lehaljon a nagy hideg éjszakákban. Az is jó volt, hogy az út menti parkolóban, ahol a legtöbb kocsi volt, napközben szép napsütés volt, és bár nem volt meleg, de azért mégsem volt olyan hideg napközben mint az árnyékos erdőben az erdészház oldalában, ahova ilyenkor télen alig-alig süt be a nap. Ennek ellenére nem csak Luki járt pórul, hanem sokan mások is az autóik beindításán dolgoztak, itt-ott emberek toltak kipirosodott fejjel egy-egy autót, próbálva életet lehelni bele :)

Már össze volt minden pakolva, és már azon kezdtünk el viccelődni, hogy Luki hagyja itt az autót, és jöjjön vissza érte tavasszal, addigra tuti kiolvad :)) Na de végül csak-csak összeszedte magát (egy kis vontatás csodákra képes), beindult szépen és nem volt vele több gond.

Elbúcsúztunk Biharfüredtől.

Ideje volt indulni.

De a hegyektől még nem vettünk teljes búcsút. A Belényesi-medencébe leérve, Budureasa (milyen furcsa a magyar neve, most kerestem meg: Bondoraszó) után még megálltunk és visszanéztünk.

A szép napsütésben ott magasodott fölöttünk a gerinc, a szépséges Bihari-hegyeink! Szépen látszik innen az a táv, amit bejártunk előző nap: bár innen az 1627 m magas Mező-havasnak csak a kis csúcsa látszott (az is alig), de alatta jól kivehető volt a mély Bohogyő-nyereg, majd a szépséges Istenek-havasa (Bohogyő-csúcs, 1654 m) - ez alatt volt a mai úti célunk, a Bohogyő-vízesés (Nagy Phaeton) -, és utána végig tovább a gerinc a Hidegkúttal (Vf. Fântâna Rece) és a Szeglet-havassal (Cornu) bezárólag.

Visszaautóztunk tehát Belényesig, majd ott nem jobbra, Várad fele fordultunk, hanem balra, tovább menve a főúton Kisszedresig (Sudrigiu), (remélem Levi nem bánod, hogy ezt leírom ide, de nagyon tetszett ahogy mondtad :)) ) elhaladva a Chemical Brothers gyárai mellett, majd itt ismét balra fordultunk, rá a pádisi útra.

Vasaskőfalva (Pietroasa) után nem sokkal ismét balra térés: be az Aló-völgyébe (Valea Aleului). Régen ez állítólag egy igen rossz állapotban lévő köves-gödrös út volt, ma viszont a völgy vége fele valami amerikaiak vették meg a földeket és építettek ki egy kis üdülőt, így az utat megcsináltatták, és bár nincs leaszfaltozva, de nagyon jól lehet közlekedni rajta.

A völgy vége fele egy kis fagyott füves rét szélén hagytunk az autókat és gyalog folytattuk utunkat. Nem is lehetett volna tovább haladni a kocsikkal, ugyanis az útra kifolyt vizek megfagytak az árnyékos völgyben és vastag jégréteggel borították az egyre szűkülő autóutat. Lehetetlen lett volna autóval átmenni rajtuk. Gyalog is egy kaland volt rajta lépkedni, így legtöbbször az út szélén a fagyott fűvön libegtünk tova :)

Mellettünk az Aló patak folydogált félig-meddig befagyva, itt-ott igen meredek, ugyancsak befagyott mellékágakkal.

Egy jó órányi gyaloglás után egy befagyott gáthoz értünk, innen meredeken vitt fel balra az ösvény, majd a Bohogyő-vízesést tápláló patak völgye fölött mentünk tovább az oldalban, itt-ott igen szép, vad erdőben. A vízesés előtti kb. fél kilométeres szakasz ez, nagyon tetszett ez a rész! Valahonnan ismerős volt, talán már megtettem egyszer ezt az útvonalat, de nem emlékszem már mikor. Biharfüredről mindenesetre többször átjöttünk ide, a Bohogyő-nyeregből ereszkedve alá a vízeséshez, majd a Kereszthegyen, a láncos részen mászva vissza. Az mindig jó kaland! :)

Jól látszik a Lightroom Map (Térkép) moduljában hogy hol található a vízesés.
Fenn, a gerinc végigfotózva az évek során :) A Mező-havastól a Bohogyő-nyergen át a vízesés fölött magasodó Istenek-havasáig (Bohogyő-csúcs).

A Nagy Phaeton vízesés Erdély egyik legnagyobb vízesése, több, mint 80 méter magas, többlépcsős, meredek sziklaoldalban, kb. 1200 m magasságban. Most teljesen befagyva díszelgett előttünk.

Néhány fotó a kirándulásról és a vízesésről:

Gyorsan elröpült az idő a fotózással és gyönyörködéssel, s már délután 4 óra el volt múlva, amikor a vízesést magunk mögött hagytuk és elindultunk visszafele. Gyorsan sötétedett, a szűk kis völgyben egyre kevesebb lett a fény, lehűlt a levegő, és mire az autókhoz visszaértünk jót beszélgetve a hosszú gyalogúton, már koromsötét volt.

Búcsúztunk, és indultunk lassan, ki-ki a maga tempójában autózva vissza Váradra. A Nufiban azért még találkoztunk Leviékkel, nagyjából egyszerre érve vissza tehát Váradra a félig felújított, félig építés alatt álló Belényes-Várad útvonalon (utóbbi alatt értsd: kitöröd a kocsid kerekét, ha nem vigyázol, és felborulsz!!!). Ami de jó is lesz, ha egyszer kész lesz!

Így indult tehát az év számunkra! Jót jártunk, szépeket láttunk, jó emberekkel beszélgettünk, túráztunk, játszottunk és nevettünk sokat, feltöltődve a szürkébb téli napokra, amikor ez a sok szép és kedves hely oly messze lesz tőlünk!

>> további fotók a fényképalbumban

 

Az előző két nap túráiról itt olvashatsz:

vissza a blog főoldalára