S Z I L V E S Z T E R
B I H A R F Ü R E D E N:

újévi Mező-havas, Istenek-havasa
és Szeglet-havas

Az év második napja is mozgalmasra sikeredett. A társaság extrémebb része a Kereszthegyre ment, a Bohogyő-vízeséstől a láncos részt mászták végig így télen, mi öten egy hosszú sétára indultunk fel a gerincre, volt aki az Ördögmalom-vízeseséshez túrázott, és olyanok is voltak, akik csak otthon maradtak lazulni :)

Az erdészház mellett délelőtt -20 fok volt. Ez így 10 óra magasságában, mikor elindultunk. Szóval nem volt meleg, így is fogalmazhatnék :) Ám ez egy erdős, árnyékos rész, ide nem igazán süt be a nap ilyenkor télen. Nem úgy fenn a gerincen: ott olyan kellemes idő volt, hogy szinte kabát sem kellett a kiránduláshoz! Persze csalóka az ilyen idő, és ahogy árnyékosabb részre vetődik az ember, biza megérzi a Tél fogát.

A túra a szokásos útvonalon indult. Elmentünk a Csodaforrás mellett, ami kicsit be volt fagyva. E hosszú úton (volt az fél kilométer is!) találkoztunk néhány emberrel akik ilyen távolságba elmerészkedtek a hotelből vagy a panziójukból. Mind vidámak és boldogak voltak emiatt, csak úgy csattogott a jókedvük a levegőben. Ám ahogy Biharfüredet és az embereket magunk mögött hagytuk, elcsendesedett minden, csak a fagyott hó ropogása hallattszok bakancsaink talpa alatt. Körénk gyűlt lassan a Csend, s fölöttünk ott magasodott a Hegy: már látszott a Mező-havas gömbölyded csúcsa.

Jó kis mászóka ez, előbb fel a Papok-feredőjéig (itt egy kis szusszanás és sütkérezés a napon), majd tovább az ilyenkor lakatlan esztena-istálló mellett, fel a Mező-havas oldalába. Most nem találkoztunk motoros szánokkal a turistaúton mint pár éve, de azért a nyomaik ott voltak: letört ágak, felkapart hó, kikandikáló törött sziklák árulkodtak arról, hogy semmi sem változott azóta. Sőt, egy ilyen táblával is találkoztunk:

Tehát igaza volt a múltkor annak a finggal-nyállal bélelt dagadéknak: ezek tényleg kibérelték a Hegyet a motoroshószánkázóknak...

Épp fenn a Mező-havas alatt találkoztunk két-három motorosszánnal, de ezek eltévedt bárányok voltak a múltkori barmokhoz képest: felkaptattak mellettünk a Mező-havas csúcsáig, ott csináltak pár fotót, váltottak pár szót és húztak is vissza a búsba le Biharfüredre. Szerencsére többel nem találkoztunk a nap folyamán, így tényleg friss levegőn kirándulhattunk, és nem kellett benzingőzt szipákolnunk be utánuk...

Fenn a Mező-havas csúcsán mi is elfotózgattunk, szemügyre vettük a távoli Nagy Bihart és az alatta lévő Kis Bihart, amire szélturbinákat építettek az elmúlt időben, aztán már mentünk is tovább, le a Bohogyő-nyeregbe. Rég nem havazott itt fenn sem, és a maradék hó megolvadt napközben és megfagyott éjszaka, újra és újra, napokon keresztül, így olyan volt, mintha egy jégpáncélon lépkedtünk volna: be se süppedt alattunk, csak nagyon-nagyon ritkán, kis boróka-fenyők közelében, de akkor jóval térd fölöttig ért a hó és a jég.

A Bohogyő-nyereg, ami a Mező-havas (1627 m) és az Istenek-havasa (1654 m) között terül el, igazából távolról, a Belényesi-medencéből nézve látszik igazán milyen mély:

Igen, a Mező-havasnak csak a csúcsának a teteje látszik ki ezen a képen (szépen megfogalmazva :) ), tőle jobbra (a képen) a mély Bohogyő-nyereg, majd vissza fel az Istenek-havasa, és utána végig a gerinc délnyugati része: a Hidegkút, és a legvégén a Szeglet-havas (Cornu). Ezt így végig bejártuk ma (és még sokszor-sokszor ezelőtt, a legemlékezetesebb talán az a téli-tavaszi-nyári májusi kökörcsintúra volt!)

Néhány túrafotó a vándorlásunkról:

Az Istenek-havasán találkoztunk néhány túrázóval, akik ugyanazt az útvonalat járták be, mint mi. Készítettünk pár képet, vidámkodtunk kicsit (ahogy az a csoportképen is látszik :)) ), aztán indultunk is tovább, mert már délután 2 óra el volt múlva, és ilyenkor télen azért hamar sötétedik. Az idő továbbra is gyönyörű volt, és ahogy a nap kezdett alábukni, jó hosszú árnyékos képeket lehetett készíteni.

3 óra után értünk a mai nap legtávolabbi pontjára, a Szeglet-havasra, a Cornu-ra. Innen még közelebb volt a Nagy Bihar, sőt, szépen látni innen a közeli Boga-sziklákat és Pádist is: szemben a Kék-magura és a Varasó-csúcsa, távolabb a Mócok-temploma. Itt-ott kis felhőpamacsok szálltak fel a völgyekből, vidám táncot járt velük a kora januári szellő.

Pár csúcs fotó, néhány "sándoros" pillanat, sok nevetés és egy kis sütkérezés után indultunk is visszafele, hisz még csak az út felénél voltunk és már a nap igencsak alacsonyan járt az égen. Mire a Bohogyő-nyeregbe leértünk, már le is bukott. A Mező-havas oldalából még egyszer megnézhettük a sötedő égre festett Nagy Bihart és látszott, ahogy az aranyosi-sípályán már felkapcsolták a világítást.

A Mező-havas oldalában ereszkedve lefele Biharfüredre már koromsötét volt. Csúszott a meredek oldal, de leértünk komolyabb esések nélkül :) Innen már csak egy jó kis séta volt hátra Biharfüredig, talpunk alatt még jobban recsegett-ropogott az esti fagyban a hó, de mi vidámak voltunk, és hamar hazaértünk a jó meleg erdészházba.

Hazaértünk.

Igen.

Itthon vagyunk.

I'm coming home
I'm coming home
tell the world I'm coming home
let the rain wash away
all the pain of yesterday
I know my kingdom awaits
and they've forgiven my mistakes
I'm coming home
I'm coming home
tell the world I'm coming...

>> további fotók a fényképalbumban

Következő nap a Bohogyő-vízeséshez látogattunk el.

vissza a blog főoldalára