Révi-szoros.
Sonkolyos.
Ő S S Z E L

Az idei ősz gyönyörű volt! Rég nem volt ilyen szép, színes, hosszú ősz. Sokat kirándultunk az elmúlt hetekben, hónapokban, csodálatos helyeken jártunk. Ilyen verőfényes, színes napokon bűn otthon ülnie az embernek szabadidejében...

Egy héttel ezelőtt, szombat este gyorsan lebeszéltük a lényeget: vasárnap reggel találkozás a vonatállomáson, kiruccanunk egyet Révre. Már régóta ki szerettünk volna menni oda ősszel, de mindig másfele vezetett az utunk, mindig a magasabb, tisztább hegyek ösvényei felé...

A Révet Sonkolyossal összekötő révi-szoros szebb napokat is megélt már (mint sok minden más erre mifelénk Erdélyben...), s egykoron kedvelt hétvégi kiránduló helye volt váradiaknak és kolozsváriaknak egyaránt. 1903-ban Czárán Gyula tárta fel elsőként a ma Zichy Ödön-cseppkőbarlangként ismert járatot. Íme egy rövid visszatekintő összeállítás, korabeli felvételekkel:

A szurdokvölgy Sonkolyos és Rév között fekszik, hosszúsága 5 kilométer.
A környéken a karszt minden formáját megtaláljuk: több, mint 70 barlangot, a felszínen dolinákat vagy töbröket.

Az első, aki a Révi-szoros szépségeiben gyönyörködött, az ősember volt. Eszközeit, temetkezéseinek maradványait a bal parti Két püspök sziklagerincében egymás felett következő Pince-, Kecske- és Devence-barlangokban, valamint a szoros jobb oldalán lévő Kétszemű-szikla alján, a Tündérvár barlangjában végzett ásatások hozták felszínre. Az ember számára járhatatlan volt ez a völgy, ezért alakult ki a Király-hágón át vezető út, amely már a rómaik idejében összekötötte Aquincumot (Buda) Napocaval (Kolozsvár).

Mivel az erdélyi fennsíkot magas hegyek, sziklák övezik, a Sebes-Körös révi völgye volt az egyetlen könnyen járható (vizi) kapu Erdély és az Alföld között. Tutajokon szállították az árut (főleg sót) Várad és Pest-Buda felé, hogy aztán a kereskedők eladják vagy másra cseréljék. A hosszú út mentén vámszedőközpontok épültek, egyikük éppen a Révi-szorosban. A tutajok a Tündérvárnál kötöttek ki – amely lényegében a sziklafalba épült erős torony –, míg a vámot rendezték.

Az 1800-as évektől kezdve a völgy szépségeinek megtekintésére tutajos kirándulásokat szerveztek.

A Révi-szoros szépségét a Nagyvárad-Kolozsvár között 1870. szeptember 7-én megnyílt vasútvonal tárta fel a közönség előtt. A vonat ablakából több mint 30 éven át gyönyörködtek a táj szépségében, a Körösbe alázuhanó vízesésben, anélkül, hogy valakinek is eszébe jutott volna közelebbről is megnézni.

Az 1900-as évek elején az osztrák származású Karl Handl (Handl Károly) pályafelvigyázó és Veress István révi lelkipásztor bejárták és felkutatták a szorost. 1903-ban írtak az EKE főtitkárának, kérvén, hogy az egyesület terjessze ki működését Révre. Ennek eredményeként Czárán Gyula elkészítette a Körös bal partján - Rév és Sonkolyos között - azt a turistautat, melyet róla neveztek el, s amely ma is jól járható.

Handl Károly és Veress István többször meglátogatták a vízesést. Egyik alkalommal Handl elmondta, hogy megfigyelte, hogy afelett, ahol a bővizű patak előtör a hegyből - szárazság alkalmával, amikor lesüllyed a víz szintje -, kis nyílás keletkezik, melyen keresztül denevérek repkednek ki és be. Azt is megfigyelte, hogy a Tízfalusi-barlang patakjába hullott szalmatörmelék egyszer a révi vízesésnél jött ki. Egy nap vadászpuskával belőtt a nyíláson, s hatalmas dörgő visszhang keletkezett, melyből barlang létezésére következtetett. Értesítették erről Czárán Gyulát, aki 1903. november 10-én robbantásokkal feltárta az új barlangot.

A barlangot először 1905-ben mutatta be részletesen Czárán Gyula az Erdély című folyóiratban. Ebből különlenyomat is készült A révi Zichy-barlang címen.

1905. március 5-én megalakult az EKE Révi Osztálya, melynek elnöke ifj. gróf Zichy Ödön lett, aki a barlang nyílása mellé egy menedékházat, majd egy emeletes szállót építtetett. Ezzel nagyban hozzájárult a barlang látogatottságának növekedéséhez.

Az EKE még ebben az évben megépíttette a barlang mellett a Sebes-Körösön átívelő hidat. A következő évben készült el a vasúti megálló, ami mellé egy 200 személyt befogadó várócsarnok épült.

1907-ben a barlang bejárható része 600 méterrel nőtt, majd 1912-ben egy újabb szakaszt is megnyitottak, és 4 km új turistautat építettek a környéken.

1918-ban ismeretlenek megrongálták a barlangot, a szállót és a menedékházat, és minden magántulajdonba került.

Az EKE Révi Osztálya 1940. novemberében újjáalakult, majd 1941-ben átvették a régi munkaterületüket. Újjáépítették a régi hidakat, lépcsőket a barlangban, rendbe hozták a szobákat, elkészítették az útjelzéseket. Mivel 1941-ben a Körös áradása elvitte a hidat, 1942-ben új hidat építettek.


A második világháború utáni években a barlang és környéke gazdátlan volt. A menedékház egyik épületét lebontották, majd 1965-ben a régi fahidak és lépcsők helyébe vasbeton hidakat és lépcsőket építettek. Ugyanakkor építették meg a Körösön is a vasbeton hidat.

1969-re a barlangot villamosították, de a vezetékek a nedvesség hatására pár év alatt tönkrementek, s a későbbiekben már senki sem törődött a barlanggal. Később teljesen szétromboltak benne mindent, még a külső ajtót is leszakították...

A Sebes-Körösön átívelő új vasbeton híd a MÁV-vízesés alól, idén ősszel

A barlang feltárása után eltelt 100 év, sok minden megváltozott s 2003-ban, a 100 éves évfordulón a barlang és környéke szégyenteljes állapotban "tisztelgett" a látogatók előtt. (a Transindex cikke 2003-ból)

2006-ban állítólag megjavították a barlang járatainak védőkorlátját, illetve megvilágítását. Jómagam valamikor kisiskolás koromban voltam a barlangban utoljára, sokra nem emlékszem már belőle. Vasárnap mikor a vonatról leszálltunk, egy öreg nénike tipegett előttünk, s mire felértünk a barlang bejáratához, már szedegette elő portékáit apró asztalkáján. Három ember állt kicsit odébb, lábukat lógatva. Gondolom a barlangi vezetők. Rajtunk kívül viszont egy árva látogató sem volt a közelben, csak mi szálltunk le a vonatról.

A régi szálló, étterem, menedékház teljesen le van pukkanva (szép magyar szóval kifejezve). Ablakai kitörve, teteje beszakadva. Benne mocsok, kosz, törmelék. Ennyi maradt belőle...

Odább a WC. Festői környezetben.


Lám, nálunk a WC is milyen gyönyörű helyen van! Kár, hogy ez az egyetlen "épület", ami épen maradt a környéken...

következő oldal