Republic 25
Jubileumi koncert a Budapest Parkban

Ez most egy olyan blogbejegyzés lesz, amilyen még nem volt itt a fotó-videó blogomban. Egy koncertről fogok ugyanis írni, melyen legkedvesebb együttesem, a Republic játszott: ez volt az első koncert, amelyen voltam azóta, hogy Cipő meghalt...

Be kell vallanom, nem vagyok nagy zene-guru, és nem igazán követem az újabbnál-újabb, trendibbnél-trendibb együtteseket, bandákat, csili-vili énekesjányokat, és bár a Spotify-t elég sűrűn hallgatom, nem mondhatnám, hogy rajongásig oda vagyok valamely együttesért. Ez alól talán kivétel a Republic, de őket sem olyan őrült módon szeretem, mint sokan a nagy pop- vagy rocksztárokat, nem rajongok bolondulásig értük, nem hordom a pólóikat, nem megyek el minden koncertjükre, nincs Republicos kulcstartóm és bögrém, egyszerűen csak szeretem őket, évek óta, gyerekkorom óta, és legtöbbször, mikor zenét hallgatok, az ő albumaikat, számaikat kapom elő, legyen az bringázás közben, autóban vagy vonaton, és főleg az itthoni nyugalomban, csendben, pattogó tűz mellett... Gyönyörű számaik vannak, tele érzelemmel, gondolatokkal, talán emiatt is hallgatom legtöbbször őket. Nem tudom megunni a Republicot.

Régen, mikor még gyerekek voltunk, és apuékkal mentünk nyaranta kirándulni fel a hegyekbe, mindig előkerült a kazetta, amin a Szállj el kismadár volt :) Hangosan énekelte mindenki a kocsiban, csak úgy zengett a kis Oltcit bele :D Aztán ott voltak a Republic koncertek (Erdélyben teljesen más egy Republic koncert, mint Magyarországon, sokkal érzelmesebb, magávalragadóbb). Váradon, Várad körüli településeken (Borson, Pályiban, Biharon), a marosvásárhelyi Félszigeten (atyaég, de rég volt!), és még sorolhatnám. Egyik jobb volt, mint a másik! Pedig akkor még alig ismertem a számaikat, albumaikat. Legtöbbünk a 67-es útra emlékszik a legjobban akkoriból, az iskolai (Ady-)bulikról, amikre olyan jól lehetett a csajokkal lassúzni :)

Aztán ahogy az évek teltek, egyre többet és többet hallgattam őket, és ismertem meg valamennyi albumukat és számukat. Az utolsó koncertjük, amin voltam, emlékszem, majdnem napra pontosan 3 éve volt, 2012. szeptemberében, Százhalombattán (akkoriban már Budapesten éltünk). Akkor Cipőn már látszott, hogy nagyon beteg, nagyon le volt fogyva, és a hangulat sem volt az igazi a koncerten, kicsi volt a hely, alig voltak emberek. Kicsit csalódás volt, nem ilyenek voltak a régi Republic koncertek! Aztán következő évben Cipő elment, és az együttes - érthetetlül - úgy tett, mintha semmi sem történt volna, napokkal a temetés után már Cipő utódját keresték. Közben Tóth Zoli kilépett, nem tudta ezt tovább nézni, hogy ennyire semmibe veszik Cipő emlékét, és még csak egy rövid gyászt sem tartva továbbléptek. Akkor ez nagyon fájó volt, a médiában is sokat lehetett olvasni erről, Új Republic vagy valami hasonló néven akarták folytatni, és hát nem lett jó vége: gondolom sok rajongó eltávolodott tőlük, hisz tényleg nagyon csúnyán viselkedtek azokban az első Cipő nélküli hetekben. Gondolom ezt ők is észrevették. Ezért ez a mostani koncert kicsit olyan volt nekem, mint egy jó nagy bocsánatkérés. Kibékülés. Visszatérés a helyes útra. Úgy, mint a Republic együttes. Csak sajnos Tóth Zoli nélkül.

A koncertről amúgy véletlenül szereztem tudomást, először nem is igazán érdekelt, mikor hallottam kollégáimtól, hogy Republic-koncert lesz a Budapest Parkban. De aztán gondoltam: miért is ne? Eltelt már sok idő, lássuk hogyan tovább! Legfeljebb rossz lesz, és soha többé nem megyek Republic koncertre, és megmaradok a jó régi számoknál és emlékeknél. Szerencse, hogy így gondolkoztam, mert biza a koncert valami csodásra sikeredett!

Sok-sok régi szám csendült fel, ismerős valamennyi, és Boros Csaba éneklésével sem volt különösen gond: persze, nincs olyan jó hangja, mint Cipőnek volt (miért mindig az ilyen istenadta tehetségek mennek el leghamarabb?..??...), de a hangulatot régen is és most is nagyon jól meg tudta teremteni. Igazi nagy buli lett belőle, mindenki énekelt, tapsolt, csápolt, és látszott az együttesen is: jól érzik magukat fenn a színpadon, együtt lüktetnek a közönséggel. Tényleg olyan volt az egész, mint egy nagy összeborulás, egy ki nem mondott bocsánatkérés, legalábbis én így éreztem, és ez nagyon jól esett. Többször is megemlékeztek Cipőről, de nem vitték túlzásba, nem rá hegyezték ki a dolgokat. Úgy léptek fel, mint a régi jó Republic együttes, akik bár elveszítették kapitányukat, vezérüket, de nem feledték, percig sem, és hagyatékát, zenéjét, a közös munkáikat a régi szellemiségben viszik tovább. Nagyon szép és felemelő érzés volt ott lenni, leírni sem lehet. És a végén, nagyon korrektül, Tóth Zoliról is megemlékeztek, és sok sikert kívántak neki, bármerre is vinné útja. Így lett kerek az egész este. Én remélem, hogy Zoli vissza fog térni az együtteshez, rendezik nézeteltéréseiket, és újra együtt zenélnek majd - annyi sok jó szám van, amit ő énekel, de jó lenne hallani őket újra koncerten, és hallani a zongorajátékát is, ami valami csodálatos és megígéző!

A fotózás és videózás a koncerten az elején meg sem fordult a fejemben. Nem vittem magammal se videókamerát, se tükörreflexes gépet. Minek? Csak a telefonom volt nálam. A koncert első fél órájában, mikor a hangulat már kezdett fokozódni, és konfettieső jött, gondoltam készítek egy fényképet emlékbe a koncertről. Magam is meglepődtem az eredményt látva:

Nyár eleje óta fotózgatok néha-néha okostelefonnal, főleg mikor bringázni megyek, vagy kirándulásokon GPS adatok rögzítése miatt, és le a kalappal ezek a kis szuperszámítógépek előtt! Ilyen aránylag tiszta fényképet ilyen fényviszonyok között: zseniális! Aztán mikor a videófelvételt kipróbáltam, végképp leesett az állam! De nem szaporítom tovább a szót, sokaknak ez biztos nem újdonság (bevallom, nekem az), beszéljenek innen tovább inkább a fotók - amikből pár továbbit ebben a galériában tudtok megnézni - és az alábbi videók: egy egyveleg és mi más, ha nem a Szállj el kismadár teljes egészében?! :) Remélem a fiúk nem bánják, hogy feltettem az internetre mindezt, de csak a jóindulat vezérelt és az a jóleső érzés: a Republic, mint együttes, visszatért! Ők is elmondták, mennyi nehézségen mentek keresztül az elmúlt időben, de úgy tűnik a mélypontról ismét felfele visz az együttes útja: tovább, tovább, fényes utakon!

 

vissza a blog főoldalára