Ő S Z I
Ló-havas
és
Szerenád-esés
túra

Egy másik szép túra, amit idén ősszel végigjártunk, a Ló-havasra vezetett. A révi túra előtti héten, ugyancsak vasárnap, gondoltunk egyet s felautóztunk Biharfüredre, ahonnan ez a kirándulás indult. Pontosabban a Gaudeamus-tól, a Feredő-nyeregből, ahol a Dustert hagytuk. Olyan szép, napsütéses, szinte meleg őszi reggel volt, hogy sikerült meggyőznöm Rékát, hogy a kabátját nyugodtan az autóban hagyhatja, mert ma nem lesz rá szüksége, jó idő lesz egész nap :)

Ez a jóslatom (szerencsére) be is vált, az erdős részeken kívül, ahol elég hűvös volt az árnyékban, végig kellemes napsütésben sétálhattunk. Ez is az idei ősz egyik legszebb túrája volt. Ilyenkor a Természet már készül téli álmára, de még egyszer, utoljára őszi pompába öltözik, mielőtt az első hó lehull és a világ megfagy itt fenn a hegyen.

A Gaudeamus egyetemista háztól visszaereszkedtünk az úton a Nináig (Buckás-liget), ahol letértünk jobbra, a kék ponton, az Illés-rét és a Kis-Jád forrásvidéke felé. Itt rögtön megriasztottunk egy rókát, aki amint meglátott minket, gyorsan beiszkolt az erdőbe. Rövid séta és ereszkedő után a Kis-Jád völgyébe értünk, amin két vízesés található: a kb. 15 méter magas Szerenád-esés (a fotón) és a kisebb esésekből álló Triccs-traccs-esés, ahogy Czárán Gyula nevezte el őket. Szerencsére a száraz ősz ellenére is volt víz bőven a patakban, így szájtátva néztük az alázúduló víztömeget.

>> További fotók a túráról

A Jád-völgyébe leérve aztán a köves úton jobbra tértünk, vissza Biharfüred fele. Ez az út köti össze a Lesi-tavat Biharfüreddel, régebben szebb napokat is megélt, ma már csak itt-ott van rajta aszfalt... A völgy gyönyörű őszi színekben pompázott. Másfele ölni tudnának a fotósok ilyen helyekért, és ezerszám keresnék fel a turisták ősszel, hogy gyönyörködhessenek a Természet szépségében, úgy, ahogy teszik azt Európa és Amerika híres nemzeti parkjaiban... itt nálunk csak négy emberrel és vagy három autóval találkoztunk egész nap.

Gát a Jád-völgyén

A gát után a Négy Fenyő kabana felé tértünk balra, a sárga pont jelzést követve, és a Ló-havasig meg sem álltunk. Kicsit izzasztó mászás volt, de annyira szépen sütött a nap, hogy egy szál trikóban hasítottam felfele a völgyön :) A Ló-havas aljában aztán megtaláltuk nagy nehezen a forrást (pedig ott volt az orrunk előtt), amit egy pásztor mutatott nekünk tavaly augusztusban, mikor fennvoltunk itt a Ló-havason négy napot Rékával. Jó ízű volt a vize...

Felérve a Ló-havasra Luki nekiállt és szokásához híven aludt egy jót a fűben, mi addig elfotózgattunk a környéken. :)


A Bocsásza a Ló-havasról nézve.
(Sajnos innen is nagyon csúnyán látszik mennyire megkopasztották tolvajék a hegyet, itt-ott egy egész hegyoldalnyi erdő hiányzik...)

Makrózok a széleslátószögűvel :)
- Hogy hívják a makrózó politikust? Makró Béla :))

Vidámkodik a társaság :)

Kis-havas

Sütkéreztünk a Ló-havason egy darabot, nem siettünk, volt időnk... Majd felsétáltunk Levivel és Edinával a csúcsig, ahol tavaly augusztusban sátoroztunk.


Indulunk lassan hazafele...

Már fél öt is elmúlt, mire összeszedelőzködtünk és elindultunk vissza Biharfüredre, a Kis-havas irányába. Hamar besötétedett. Mire Biharfüredre, a Csodaforráshoz leértünk, már szinte teljesen sötét volt.

A Hold sejtelmes fénye alatt, korom sötétben sétáltunk vissza az úton a Gaudeamus-ig.

Szép túra volt.

>> További fotók a túráról

vissza a blog főoldalára