Szombati
"K Ö K Ö R C S I N T Ú R A"
a Sík-havasra

P Á D I S I
vasárnap

("Kökörcsintúra", igen, idézőjelben, mert ugyebár azt mindenki tudja (ugye, mindenki tudja?!), hogy ezek a szép lila virágok biza nem kökörcsinek, hanem krókuszok, avagy kárpáti sáfrányok. A kökörcsin, ahogy engem is felvilágosítottak, az ilyen kis szőrös virág. De milyen hülyénk hangzana már, ha azt mondanánk, hogy egy "krókusztúrán voltunk!"... :)) Szóval mi maradunk a "kökörcsintúránál", mert mi úgy mondjuk, de persze tudjuk, hogy ezek nem kökörcsinek, és tudja minden botanikus is, meg nem-botanikus is, meg tudjátok most már ti is! Ugye? Na.)

Miután ilyen szépet elmélkedtünk, és kiosztottuk a napi észt mindenkinek, s főleg annak, akinek hiányzott, jöjjön a lényeg s lépjünk a tettek mezejére. Volt ugyanis egyszer, egy szép májusi napon, hogy elindultunk Váradról nyolcan, fel a Biharba. Mi még Rékával előző nap délután a nagy zajos fővárosból hazaautóztunk Váradra, egy jót aludtunk, s a reggel 7 körüli indulásnál, bár kicsit álmoskásan, de készen álltunk. Belényeshez közeledve aztán láthattuk közelről (mert ha valaki mondja, természetesen el sem hiszem neki), hogy az út ugyanolyan félig kész Várad és Belényes között, mint az Szilveszterkor volt. Magyarán: fél év alatt hozzá se szagoltak SEMMIT, így a Belényes előtti és utáni kilométereknél igen-igen óvatosan kell vezetni, vagy ha nem, akkor lehet teleszkópot cserélni az autón... Innen is üdvözlöm - újra - a Drumurile Romunyét!

Persze ez volt a kisebb gond, inkább amiatt kezdtünk el aggódni, hogy beigazolódik a időjárás-előrejelzés és a szombatra ígért 60% eső (vasárnapra 80%...), ugyanis a Bihari hegyek gerince fölött igen-igen csúnya felhők gyülekeztek, sötétek, esőt hozók, s itt-ott már látszott is távolról, hogy szakad az eső a hegyek fölött. Nyeltünk egy nagyot, s irány fel Pádis, fel Sudrigiu-tól tökéletes aszfalton végig! Ezt is megéltük...

Az volt a terv, hogy Varasóig felmegyünk kocsival, onnan fel egy egynapos túrára a gerincre, el a Bocsászáig, este pedig vissza Varasóra, sátrazás, vasárnap meg meglátjuk milyen lesz az idő. Így indultunk neki, látva a nem túl biztató időjárási jóslatokat...

A Varasó-csúcs (Vf. Vărăşoaia) alatt hagytuk a kocsikat, irány fel a gerinc! Kis ereszkedő előtte, s oldalt az erdőben már feltűntek az első kökörcsinek (krókuszok), tavaszi tőzikék társaságában:

Mocsári gólyahír

Megcsodáltuk, lefotóztuk őket, de akkor még nem tudtuk milyen csoda vár ránk fenn a gerincen...

A gerinc alá érve, az esztenás rétekre, közelről is láthattuk azt, amit lentről a völgyekből: sötét felhők jönnek-mennek, s bár ahol mi voltunk ott szépen sütött a nap, de pár kilométerrel odébb bizonyára az esőbe caplatunk bele:

mini-galéria: úton fel a gerincre, az Égett-kőn keresztül (11 fotó)

Szerencsére az idő kitartott a délelőtt folyamán, és a felhőkből nem lett égi áldás.

Felérve a Horgas-havas gerincére keringett pár felhő a fejünk fölött, de aztán szépen kisütött a nap. A Sík-havas és a Bocsásza irányába indultunk el, Leviék szerint arra még jó sok virágmező vár ránk. A másik irányban, az Istenek-havasa és a Mező-havas fele már áprilisban elnyíltak e csodás virágok, ott hamarabb olvadhatott el a hó, s a nyomában így hamarabb előbújtak a krókuszok.

Nem is kellett sokáig menni, hamarosan szép nagy krókusz-mezőt találtunk az oldalban. Belevetettük magunkat a fotózásba és a gyönyörködésbe, percek múlva mindenki a sok-sok ezer krókusz között fetrengett és vidámkodott :))

 

vissza a blog főoldalára