Ismerkedés
K A L O T A S Z E G G E L

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis csapat. Négy fő csupán. Nekiindultak egy szép pénteki délután Kalotaszegnek. (Péntek 13. ráadásul!) Sztána volt az úticél, ahol a hétvégén az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) 120 éves jubileumi ünnepsége került megrendezésre.

Szép, felejthetetlen hétvége volt...

Kalotaszegen még sosem jártam úgy rendesen. Sokszor átutaztam ott, a Várad - Kolozsvár főútvonalon, Medgyesre menve mamáékhoz vagy szeretett Székelyföldemre, de sokáig azt sem tudtam, hogy pontosan mi is az a Kalotaszeg.

Kalotaszeg Kós Károly megfogalmazása szerint azt az "eredetileg a Vlegyásza lábánál elterülő kicsiny háromszögletű földterületet jelenti, melyet a Bánffyhunyad alatt összeömlő Sebes-Körös és Kalota vizei fognak be. Tágabb értelemben Kolozsvár megyének azt a területét, amely a Kolozsvár-Nagyvárad vasútvonal, illetve országút közepén és két oldala mentén Kolozsvártól egészen Csucsáig terül el és amelyet délen a Gyalui-havasok északi, nyugaton a Vlegyásza havas és a Meszes hegység keleti lába foglalnak be."

Nem is tudom mikor kezdődött a megvilágosodásom. Most így hirtelen 2007 jut eszembe, amikor egy felejtős EKE kiránduláson vagy 3-4 órát vonatoztunk Sztánáig páran, és ott megnéztük a Varjúvárat. Emlékszem, Székely Zsolti felolvasott ott pár sort róla, és Kós Károlyról, de sokan oda se figyeltek és elvihogták az egészet. Készült pár fotó, "felmásztunk" a Ríszeg-tetőre, ahol a ríszeg virág (henye boroszlán) nyílt, innen szépen körbetekingettünk Kalotaszegen, aztán vissza le, kajálás, és megint 3-4 óra vonatozás haza Váradra. Nem volt egy észvesztő túra, úgy emlékszik mindenki vissza rá, aki részt vett rajta :) De a Varjúvár már akkor nagyon megfogott. Kós Károly pedig a kedvenc íróim közé tartozik, még a líceum óta, amikoris XII. osztályban az erdélyi írókról és költőkről tanultunk szeretett magyartanárnőnktől. Már akkor nagyon érdekelt az erdélyi irodalom, emlékszem, hogy lenyűgözött Tamási Áron, Nyirő József, Sütő András, Reményik Sándor, Áprily Lajos, Kányádi Sándor, Kuncz Aladár és a többi helikoni író és költő. Érdekes módon Wass Albertről az iskolában nem is hallottunk, vele csak később ismerkedtem meg, egy portugáliai kiránduláson. Azóta is nagy kedvencem. No de ne kanyarodjak el ennyire, hisz Kalotaszegről és Kós Károlyról akartam szólni, kinek számomra egyik legkedvesebb írása, A havas, itt olvasható.

Kós Károly Varjúvára (a fotó a régi Canon S3IS-el, még 2007-ben. Nevetek itt, mert napra pontosan négy éve voltunk ott Sztánán, 2007. május 13-án!)

Végülis ha őszínte akarok lenni, ez a hétvége sem kezdődött túl meredeken. A szombati túra ugyancsak több, mint felejtős volt, elgyalogoltunk kb. 8 km-t mezőkön és erdőkön, dimbes-dombos kalotaszegi tájakon az Almási-várhoz, ami a maga nemében nem egy nagy látványosság (ahogy az az alábbi fotón is látszik), és amúgy történelmi jelentősége sincs kölönösképpen. Szép számba összegyűltek azért Erdély minden részéről az Erdélyi Kárpát-Egyesület turistái, lehettünk vagy 200-250-en.

Almási-vár

Visszafele viszont bementünk Kispetribe, ahol a túravezetőnk jóvoltából benézhettünk egy kalotaszegi portára. Kedves néni fogadott bennünket, magyarázgatta a szobában látható színpompás tárgyakat, bútorokat, ruhákat. Persze a sok fotós mind szeretett volna pár fényképet készíteni, ezért elég sűrűn voltunk az aprócska szobában...

A szobában fotózott képek nagy része ISO 5000-en (!) készült. A noise reduction-ről (zajszűrés) meg is feledkeztem, ezek a képek sima RAW-ból Lightroomban konvertált JPEG-ek, minimális szín-korrekciókkal. Most először volt, hogy ennyire felnyomtam az 5D Mark II-n az ISO-t, és úgy néz ki simán állta a sarat! :D

De aztán, hogy jött, hogy nem, már nem tudom, egyik marosvásárhelyi hölgyet elkezdte házigazdánk beöltöztetni kalotaszegi népviseletbe. Na ez kellett még a fotós turistáknak, lett nagy mozgolódás! Hát még aztán az udvaron, mikor teljes pompában kikerült túratársunk, volt ott mocorgás a fotósok körében: körbeállták, kattintgattak - még a legnagyobb hírességeket sem veszi körbe egyszerre ennyi fényképész, mint itt ezt a csodaszép ruhába felöltöztetett szépséges hölgyet!

Öltözködés, mesélgetés. Felkerül a párta is.

>> további fotók a galériában

Szép volt! De még akkor nem sejtettük, hogy másnap mi is fog majd történni velünk...
Visszafele ballagtunk hát Sztánára, idő volt. 4-kor kezdődött ugyanis a jubileumi ünnepség.

Nem tudtam, mire számítsak, mennyire lesz tartalmas és élvezetes a délutáni program. Nem voltam még soha EKE táborban. De ez a délután minden tekintetben remekre sikeredett! Már a bevezetés jó volt, hisz gyerekek és fiatalok jöttek Mákóról és Zsobokról, énelkeltek, táncoltak, élcelődtek. Mindenki jól szórakozott!

A jóízű, mókás mondókákon és élcelődéseken jókat derült a közönség :)

Készült: Canon EOS 5D Mark II vázzal és Canon 70-200mm f/4L IS lencsével, ISO 160-on.
Az állvány nem volt nálam, ezért kézből videóztam az egészet - hallatszik is picit a képstabilizátor berregése. Nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog, ahogy ezek az aprócska gyermekek táncolnak, nem vittem magammal sem állványt, sem külső hangfelvevőt az ünnepségre. Pedig biza jól jött volna, és akkor egy sokkal igényesebb videót is készíthettem volna. De Kalotaszegre még visszamegyek, ebben biztos vagyok!...

Az ünnepséget amúgy a Kék Iringó panzió udvarán rendezték. Ennek a panziónak - ami amúgy egy régi kúria, gyönyörű szépen, gusztusosan felújítva -, szóval ennek a magyar panziónak az udvarán volt lehetőség sátorozni is az ott eltöltött 2-3 nap alatt. Mi éltünk is ezzel, így idén először itt, Sztánán aludtunk sátorban :) Lenyírták szépen a füvet a tág udvaron, a gyümölcsfák között, volt hely bőségesen minden sátorozónak. Ahogy a gyergyóiak a sajátjukat, úgy mi is a sátrunk felverése után kikötöttük két fa közé Czárán Gyula Alapítványunk bannerét :) Büszkék is lehettünk a mi Czáránunkra, a Bihar hegység apostolára, hisz az egész délután folyamán számtalanszor szóba került a neve - talán többször, mint bárki másé, bizonyítván ezzel is azt a fontos szerepet, amit ő az erdélyi turizmus és az Erdélyi Kárpát-Egyesület életében játszott az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején. Az ünnepségről egy rossz szava nem lehetett az embernek, szép és igényes volt minden tekintetben, méltó volt az EKE 120 éves múltjához. A vacsorára elköltött kalotaszegi csülkös lucskos káposzta és a kürtőskalács pedig egyszerűen fenséges befejezése volt a pazar délutánnak! (bővebben az ünnepségről a blogbejegyzés végén található linkekben)

Ahogy besötétedett, eljött a filmezés ideje. De nem egy üres, semmi amerikai filmet vetítettek le a szervezők, hanem egy igazi kincset: Szabó Zsolt összeállításában Xantus Gábor filmjét Kós Károlyról és Kalotaszegről: Kilátás a Varjúvárból. Azóta is próbálom valahonnan megszerezni ezt a filmet... mert azt mindenkinek, aki magyar, látnia kell! Ha valakinek, aki olvassa ezt, megvan a film, vagy lehetősége van megszerezni, szépen kérem szóljon! Köszönöm.

[FILM]

következő oldal