ÍGY KÉSZÜLT:
"Medgyesen - virágok,
avagy: Makrózok végre! :)"

Na ilyennel sem próbálkoztam még: itt az első "így készült"! :)
Nem werk-fotókkal illusztrált poszt lesz, ahol pontosan le van fényképezve hogy állt az állvány, milyen szögből sütött a nap, és hasonlók, hanem inkább pár egyszerű dolog tisztázása, ami lehet néhányotóknak hasznos, netalántán még érdekes is lesz :) Előre szólok, hogy inkább kezdőknek, vagy épp a fotózás iránt érdeklődőknek szánom, szóval lehet helyenként kicsit szájbarágós lesz (de azért igyekszem nem belemerülni a technikai dolgokba, és érthető lenni! :) ).

Szóval hol volt, hol nem volt... na jó, lehet nem így kéne kezdeni :)
A lényeg, hogy az előző bejegyzésben közzétett képek közül háromnak az elkészítését magyarázom el. Medgyesen fotóztam őket, nagymama kertjében, egy kellemes május végi reggelen. Minden szempontból tökéletes idő volt makrózásra:

Szóval ott álltam egy szál gatyában...
Nem, ezt nem ide akartam írni, bocs.
Szóval ott álltam, kezemben az állvánnyal, rajta a gép, rajta a lencse. Canon EOS 5D Mark II és Canon EF 100mm f/2.8 Macro USM. Minden kép ezzel a párossal készült, nem vittem magammal további 8 lencsét és 3 pót-vázat. (pedig, higgyétek el, vittem volna, de sajnos nincs annyim, így letettem az ötletről :-D)
A gépből kilógott a kioldózsinór, persze. Az még jól jön azért a makrózáshoz. (Lehet két másodperces önkioldást is használni, de azért kioldózsinórral sokkal élvezetesebb az egész véleményem szerint.)

Gép manual módban, csakis, makrónál az alap. Hogy miért, azt is elmagyarázom majd nemsokára.

Lencse ugyancsak manualban, makrónál semmi értelme az autófókusznak (lehet 96 fókuszpontos Nikonod, akkor sem). Ha valamire rá akarsz fókuszálni makrózás közben, tedd meg a kis kezeddel, ne légy lusta, és háríts mindent a gépre. Elvégre ilyenkor - ki hogy veszi, én így: - alkot az ember, megörökít valami szépet, amit lát maga körül, ami megtetszik neki. Milyen az már, ha nem te döntöd el mi az, amit "alkotni" akarsz, hanem egy automata gépre bízod?!

Persze élességállításnál jól jön azért a technika segítsége. Szemmel ugyanis nehéz maximális pontossággal beállítani a fókuszt, azt, hogy min legyen az élesség, tized-milliméter pontossággal. Nem lehetetlen, de azért a "Live view" funkcióval mégis sokkal pontosabban lehet fókuszba hozni azt az esőcseppet vagy azt a kis bibét, az 5x vagy 10x előképes nagyítást használva a hátsó LCD képernyőn. Ha van ilyen funkció a fotógépünkön, mindenképpen használjuk (kb. a 2007 után gyártott tükörreflexes gépeken már van ilyen, a Canonnál talán a 40D volt az első ilyen gép).

Jó még használni a mirror lock-up funkciót is. Ez szerintem minden tükörreflexes gépben benne van, valami menüben vagy custom function-ban eldugva (ha van Favourites menü a gépben, ahova ilyen funkciókat lehet előre, szem elé hozni, jó ezt odatenni, és akkor nem kell sokat keresni utána a menükben). A lényege: felcsapja a tükröt az exponáló gomb megnyomásakor, majd a következő gombnyomásnál indítja csak a felvételt. A két nyomkodás között jó, ha eltelik 3-4 másodperc (a vérprofik akár 6 másodpercig is képesek várni...), ez idő alatt minden rezgés elmúlik, és tűéles kép készíthető. Főleg nagy tele lencséknél jön ez jól, ahol, mint ahogy korábban is írtam, minden apró mozdulat nagy bemozdulásokhoz, beingásokhoz vezet. Ezzel a tükör felcsapódása által generált (minimális) rezdülés is kiküszöbölhető.

Na és akkor a lényeg... Minden be van szépen állítva a fentebb leírtak szerint, gép az állványon, virág fókuszban a keresőben. Kezdődjön a bűvészkedés az értékekkel!
Persze lehet hagyni ezt is a gépre, full automatára toszni a gépet, lenyomni a gombot kétszer, és kész is a kép! Aki felvág, az már tud már félautomatán is fotózni, mondjuk Av-n (szép magyar nevét megkerestem, aszondja hogy "Rekesz-előválasztás", ejha..., angolul: aperture priority - én szép magyarosan Ávé-nak nevezem csak :D). Szóval én azt javaslom, hogy ne fotózz Ávén! :-D Ott bár kiválaszthatod a szép alacsony f értéket, amin szépen el lesz mosva a háttér, de a gép használja az agyadnak a másik féltekét, a zársebességet :) (meg nem mellesleg néha mellé is mér, néha nem is kevéssel!) Inkább legyél kicsit bátrabb, és próbáld ki a manuált! Igen, az M-et ("a zemmet"). :)
(persze aki ezt a dolgot vágja, az máris a cikk végére ugorhat, ugyanis itt annak semmi érdekes nem lesz leírva - de az elején is írtam ezt).

Sokan nem merik ezt a módot használni, mert hűha, az biztos valami nagy, nehéz dolog, amit a fotográfia nagy művészei, mesterei érthetnek csak. (Hiába, Ken Rockwell is mindig P-n fotózik, és ezzel még dicsekszik is: azt mondja az a pé, mint "professional" ... ......... ....) .... :) ......
Na, miután jól megmosolyogtuk az igazi amerikai Kent, térjünk vissza a manuál módunkhoz. Vagy bármilyen módhoz. Mert mik is ezek az módok? P, Av, Tv, M? Mit mérnek ezek? Igen Móricka, jól mondod, a fényt. Mérik azt, hogy mennyi fényre van szükség egy jól exponált kép elkészítéséhez. Három érték van, amit manuálban állítani lehet: rekesz, záridő és ISO.

Ez utóbbit gyorsan le is zavarom: mivel állványról fotózunk, és nem kell 1/500-as zársebesség, nyugodtan használjuk a legalacsonyabb ISO-t (az imént említett Ken biztos este sötétben fotózna, kézből, ISO 12800-on, esetleg ISO 25600-on, VR-es Nikon lencsével, 1/10-es zársebességgel, mert úgy is lehet!.... ... <-- ez egy fotós vicc volt, ha nem nevetsz rajta, akkor azt jelenti, hogy nem olvasol elég kenrokvellpontkomot.... :-D és akkor szégyelld magad!). Van aki az ISO 50-re esküszik, van aki az ISO 100-ra, van aki az ISO 200-ra (Nikonos volt, de már Canont használ, és hozzá van szokva, hogy az volt a legalacsonyabb érték a "sárgáéknál"). Én abba a táborba tartozom, akik az ISO 160-ra esküsznek, legalábbis az 5D Mark II-n.
(OFF: nem akarok mélyen belemenni, mert nem tartozik e cikkhez --- ...habár sok mindent összezagyváltam már itt eddig is, szóval ez még simán belefér :)) Szóval videózásnál sokan, sokféleképpen lemérték és elmondták - köztük a híres Vincent Laforet is, akinek azért többet lehet adni a véleményére -, hogy az ISO 160 kevésbé zajos képet ad, mint az ISO 100. Az ugyanis a mérések szerint az ötdének (és lehet más kameráknak is) az alapérzékenysége, és abból számítják az összes többi érzékenységet, a jel erősítésével - pl. ISO 400 -, vagy éppen gyengítésével - pl. ISO 100 vagy ISO 50 -. Az a legtisztább kép. Az isószázhatvan. Állítólag - én nem mértem le, és nem is fogom, csak az okosokra hagyatkozok, ők mondták ezt -, egy ISO 1250-es kép sokkal tisztább, mint egy ISO 800-as. Van egy magyar nyelvű cikk is erről, itt olvastam nemrégen ezt. Persze ez igaz a videóra mindenképp, de ez a cikk azt mondja, hogy a normál fotóknál is így van ez. Én ezt így használom jóideje, max. nincs igazam :)) OFF vége.)
Na, de azon nem fogunk összeveszni, ha ISO 100-on vagy ISO 50-en fotózol :) Mindenki úgy fotózik, ahogy jól esik nekije, ezek amúgy is csak technikai dolgok, és nem ezektől lesz jó vagy rossz egy fotó.

A rekeszérték viszont annál fontosabb. Mivel az ISO-t kilőttük, és az nem mozgó érték, csak a rekesz (f) és a zársebesség marad. Ezekből kell kifőzni akkor valamit.
Itt röviden csak annyit, hogy ha az ISO fix, akkor az egyiket ha növeljük, a másikat csökkenteni kell, hogy ugyanúgy exponált képet kapjunk: se nem világosabbat (föléexponáltat), se nem sötétebbet (alulexponáltat). Tehát f/4 és 1/200 ugyanaz, mint f/8 és 1/100. Csak mi változik? Igen, a háttér. A mélységélesség. f/4-nél sokkal kevesebb látszik majd belőle (alacsonyabb mélységélesség), míg f/8-nál sokkal több minden (nagyobb mélységélesség). Ilyen egyszerű.

Kezdjük akkor a lehető legtágabb rekesznyílással, ami a Canon EF 100mm f/2.8 Macro USM lencsén, ahogy a neve is igen erőssen szugerálja: f/2.8 :-)


1/80 • f/2.8 • ISO 160

Volt egy polárfilter a lencsén (amiről amúgy el is feledkeztem :)) így azt nem sokat forgattam), meg ahogy írtam, borult volt az ég, ezek miatt lett ilyen lassú (alacsony) a zársebesség, 1/80. De mivel állványról fotózunk, egy csöppet sem probléma. A háttér szépen elmosott, a fókusz a hozzánk közel eső felső szirmok jobb oldali vízcseppjén (jól meghatároztam :D). Csodálatos kép - egy gyönyörű virágról! :)
...Nem is mi alkotunk ilyenkor, hanem elvesszük azt, néha érdemtelenül, dicsekedve vele, amit a Természet - ha akarod, nevezd Teremtőnek vagy Istennek -, ily szépen kifundált.....

Itt meg is állhatnánk, és azt mondhatnánk: ez egy jó fotó, tetszik. Eltehetnénk a gépet, és hátradőlhetnénk. Nem hibáznánk, senki nem mondhatná, hogy "Ennyi csak?!", hisz ez a fotó semmivel sem rosszabb, mint az ezt követőek. Csupán ízlés kérdése. Kinek mi tetszik. Az ilyen szépen elmosott, homogén(ebb) hátterű, vagy az olyan, aminél több minden látszik a háttérből.

Persze ha a háttér nem szép (mondjuk föld vagy gazos talaj) vagy nem releváns (erről sokszor megfeledkezünk! hogy a hátteret csak akkor mutassuk meg, ha az tényleg hozzá tud tenni a kép értékéhez, képvilágához!) akkor inkább álljunk itt meg. A kevesebb, néha több, szokták mondani. (Az imént ugyancsak emlegetett Vincent Laforet szokta mondogatni a KISS-t - "Keep it simple, stupid" :) érdemes megjegyezni!)

És mivel itt szép volt a háttér, és én kísérletezgetős kedvemben voltam, folytattam a nyomogatást :)

Mert biza nem olyan nagy dolog ez, mint sokan gondolják, és most lehet sokan azt mondják, hogy "Ezt én is simán meg tudom csinálni, ezt a nyomogatást!" És igazuk is van, és én csak annyit mondok: csináljátok! Minél többen. Minél többen lássatok ilyen szépet! Keressetek ilyen sok szépet! Minél többen, annál jobb. Minél többen csinálják inkább ezt, és nem ülnek mondjuk a szaros fészbúk előtt, annál jobb! :) Nem nagy ördöngősség ez, bárki meg tudja tanulni! Az alap dolgokat nem nehéz elsajátítani, csak egy kis idő és gyakorlás kell hozzá! Utána meg nyitott szemmel kell járni a világban, és látni kell. Röviden ennyi. :) Régóta kikívánkozott ez belőlem, mostmár tudjátok, hogy nem nagy dolog meg nem nagy sztárság fotósnak lenni! :) Csak sokan szeretik azt hinni, hogy ha fotóznak, vagy van egy komolyabb gépük, akkor ők már az atyaúristennel vetekednek és mindenkinek fel kell nézni rájuk..... Emiatt elég nagy az arc sok fotósnál, még akkor is, ha csak idézőjelben "fotósok".

...Ma nem vagyok túl jó formában, össze-vissza kavarognak a gondolataim, nehéz így a témánál maradni :) De azért minden tőlem telhetőt megteszek, nézzétek el, ha ez nem sikerül :) (aki unja, az úgyis már becsukta az oldalt :-D)

Elkészült hát a kép a legtágabb rekeszálláson, amit a lencsénk tud. Ennél mosottabb hátteret (alacsonyabb mélységélességet) csak úgy tudunk kapni, ha közelebb megyünk a virághoz, de akkor már nem férne bele mindenestől a képbe, és csak levágnánk a "tetejét" vagy az "alját" - kár lenne megcsonkítani ezt a szép virágot. :) Persze ki lehet emelni más részleteket is, például a középső szép, dús részt, de most nem ez a cél, hanem "egész testes" rózsát akarunk szépen megörökíteni. :)
Még egy technikai dolog: a mosott háttér ugyanakkor nagyban függ egy másik tényezőtől: a szenzor nagyságától. Egy kicsi kompakt géppel nehezebb elmosni a hátteret, mert a kisebb szenzorral nehéz alacsony mélységélességet "produkálni". Kisebb szenzorral minden sokkal inkább fókuszban van. A kompaktoknál sokkal nagyobb szenzoruk van már a sima belépő-szintű DSLR-eknek is (Canonnál pl. a 450D-500D-550D-600D-650D és így tovább, vagy a 40D-50D-60D-7D vonal). A full-frame-es gépek (5D és 1D széria) pedig a legjobbak ilyen szempontból. Nagy szenzor, alacsony mélységélesség. (Remélem jól írtam, és nem kavartam össze! :) )

Na de haladjunk. Emeljünk egy egész stoppot az "effen": f/2.8 után a következő egész stop az f/4. Ahogy írtam, ha egyik érték nő, a másik csökken: tehát a zársebességet ezzel együtt csökkentsük egy stoppal (három 1/3-ados tekeréssel), avagy felezzük meg: 1/80-at mért az első képnél, akkor most 1/40 jön.


1/40 • f/4.0 • ISO 160

Mivel változatlan fényviszonyok mellett dolgozunk (borús ég), ugyanolyan "világosságú" képet fogunk kapni. Ám a rózsából "több látszik", a hátsó szirmokon lévő vízcseppek is jobban kivehetőek. Nem eléggé? Tekerjünk még egyet az értékeken:


1/13 • f/8.0 • ISO 160

Még egy stoppal növeltük a rekeszértéket, az effet :) f/8-nál már szépen látszik a rózsa, minden része szinte teljesen fókuszban van, gyönyörködhetünk a vízcseppekkel ékesített virágban! (azért mert szeretem a virágokat, még nem vagyok HOMÓÓÓÚ! :)) )

Nekem az összes fotó közül ez tetszett a legjobban, és az előző bejegyzésben ezt is tettem ki.

De mondhatjuk azt is: szép a háttér, vízcseppes levelek - legyen az is éles! Rekeszeljünk tovább, avagy zárjuk szűkebbre a blendét, avagy csökkentsük "az effet" :) Ha itt egy stoppal feljebb megyünk, akkor egy stoppal a zársebességben is lentebb kell menni ugye. Itt már fél másodperc körüli záridőknél vagyunk, de állványról fotózván ez nem probléma, a szélcsend pedig gyerekjátékká teszi az egészet! :)


0.4 • f/16 • ISO 160

f/16-nál vagyunk, itt már a rajzolt kép minősége, részletgazdagsága a diffrakció (diffraction) miatt csökkenhet: főleg a kisebb szenzorú gépeknél probléma ez. Legtöbb esetben ennél tovább fölösleges menni.


0.8 • f/22 • ISO 160

De ha már így végignyomkodtuk a skálát, merészkedjünk fel f/22-ig, ahol már tényleg teljesen fókuszban van a háttér. A rózsa minden részlete éles, és a háttérben lévő esőcseppes levelek is szépen kivehetőek.

Van akinek ez a kép jön be, van akinek a legtágabb rekesznyíláson, f/2.8-on készült felvétel.
(Érdemes összehasonlítani a kettőt, direkt az első képre ugorva a galériában - mekkora különbség, igaz?!)
Mondom, ízlés kérdése az egész. Választás kérdése. Nincs jó vagy rossz. Mindkét kép szép.

Persze egy idő után mindenkinek kialakul az "ízlése" fényképezés közben, és tudja nagyjából hol keresse a számára optimális rekesznyílást. Van aki mindig a legtágabb rekeszen fotózik, van aki az f/5.6 vagy f/8 körüli értékekre esküszik, mert "ott rajzol a legszebben a lencse". Persze mindez helyzettől is függ, mindig meg kell nézni, hogy a háttér hozzátesz vagy elvesz a képből (erre jó a lencsén lévő depth-of-field előnézet gomb - magyar nevét nem tudom pontosan :) ). Fontos az is, hogy tudjuk: mi az, amit a nézőnek mutatni akarunk, mely részeit a témának? Ha már tudjuk mi az, amit akarunk, és megfogalmazódott bennünk a gondolat, akkor már könnyű dolgunk van és szinte gyerekjáték elkészíteni a kívánt felvételt, ha ilyen szerencsések vagyunk, mint én voltam ezen a reggelen az időjárással! :)

Na de lépjünk tovább a következő fotóhoz, mert az előbbit igen jól kibeszéltük :)

Az alábbi képnél már tudtam, hogy nekem elmosott háttér kell, mert az mutat itt szerintem igazán jól. Először f/4-en kezdtem el fotózni, de utána készítettem egyet f/2.8-on is.
Ha már eddig is így haladtunk, kezdjük akkor megint a legtágabbal:


1/80 • f/2.8 • ISO 160

1/40 • f/4.0 • ISO 160

Én itt meg is álltam. Nekem ez tetszett, nem mentem hát feljebb.

Nem mindig jó a szűkebb rekeszértékeket (f/16 - f/22) használni, ahogy az alábbi példa is mutatja:


1/80 • f/2.8 • ISO 160

1/10 • f/8.0 • ISO 160

0.4 • f/16 • ISO 160

Itt nagyobb lépésekben haladtam. Bár az utolsó kép is szép, hisz a rózsán lévő összes esőcsepp szépen kivehető, mégis nekem az első, f/2.8-on készült fotó nyeri el a tetszésemet, kevéssel előzve meg a középső, f/8-on készült felvételt: szerintem a háttér f/16-on már zavaró, és inkább elvesz a képből, mint hozzátesz. A bal felső sarok túl csupasz, üres tér, látszik a fű a háttérben.
De ez is ízlés kérdése, lehet van olyan, akinek az jön be inkább! :)

Na egy (vagy inkább két) szusszra ennyit sikerült összeírnom, remélem követhető voltam, annak ellenére, hogy tudom igen sokszor sok irányba elkalandoztam. Remélem azért volt akinek valamennyire hasznos dolgokat, tippeket írtam le.

vissza a blog főoldalára