E G Y


kis

R E P Ü L É S

itt, s ott...

No, megint egy uncsi légi videó Zolitól, gondolhatjátok, és nem is álltok messze a valóságtól! :)) Valóban, én sem tudom, hogy kit érdekelhetnek ezek a régi, nagyjából semmitmondó felvételek, repkedések ide-oda. Szép, megnézi az ember, jó esetben kelt is valami érzést a nézőben (te, Béla, gyere mán be a konyhábúl, há' nézd ezek mecsoda csodálatos légi felvételek, te Béla, teeee!) (elnézést minden Bélától) Igazából felrakom ide, ha már ennyit dolgoztam rajta, legalább lássa ország-világ (vagy legalább valaki) mivel ütöttem el az időt jó néhány este és későbe nyúló éjszaka során az elmúlt héten (igen, nem volt itthon a család, azért van időm ilyen haszontalanságokra! :D)

Mostanában sokat hallgattam ezt a számot (már az eredeti, Simon & Garfunkel féle verziót), magam sem tudom miért, s úgy megtetszett. Már régóta gondolkozok egy ilyen videó készítésén, amiben olyan szép vegyes légifelvételek lennének, amiket még akkor készítettem, amikor repülgettem a drónnal. S annak biza már több, mint két éve: 2016. decembere óta egy percet sem repültem! (Ha minden jól megy, most sikerül megjavítani, bár lehet ezentúl inkább csak fotózásra használnám.) Így született ez a videó, egy szép gitár instrumental verziója ennek a szép régi számnak, s benne régi szép emlékek! :)

Íme:

Néha kérdezik emberek, hogy miért nem repülök már? Mondhatnám, hogy a gyerekek mellett nincs időm rá (részben persze igaz ez is), de az igazság az, hogy kicsit "kiégett" a dolog... Csalódtam benne. Már nem kifejezettem magában a drónozásban, mert az - emlékszem - mindig egy gyomorszorító, izgalmas, csodálatos dolog volt! Emlékszem, az elején, még valamikor 2016 tavaszán, amikor a DJI Phantom 3 Professional quadkoptert egy kisebb vagyonért megvettem egy budapesti fickótól (minimálisan volt csak előtte használva), hogy rácsodálkoztam erre a fantasztikus technikai találmányra! Hogy már itt tartunk, hogy egy ilyen bárki számára elérhető kis kütyü simán elrepül az udvaromról a Pilis-tetőig, ami kb. 2 km légvonalban! És tökétes képet sugároz vissza, előben, real-time! WOW! Le voltam nyűgözve! (Persze ezek azóta még tovább és még stabilabbá fejlődtek, a maiak még jobbak, pedig alig telt el azóta 3 év!) Repültem vele sokat, sokfele. Óvatosan, körültekintően. Végigfilmeztem a tavaszt, a nyarat (azon a nyáron voltunk először Montenegróban, a legszebb képek a fenti videóban is talán onnan vannak), majd a csodálatosan színes-színpompás őszt (bár a színek nagyon erősek voltak, az eredmény nem tudta visszaadni a valóságot), az ősz végén lecsupaszodó, elhallgató, szomorú Pilisi hegyeket, majd jött a tél.

Végülis végigfilmeztem egy évet vele. Végig, mind a négy évszakot. (Melyik tetszett a legjobban? Talán a zöldülő tavasz, azokkal a zöld-zöld színeivel!)

Egy téli napon aztán (arról is van néhány vágás a fenti videóban) lezuhant a kis repcsikém. Csak úgy. Váratlanul. Teljesen értetlenül álltam a dolog előtt. Azok voltak az utolsó felvételek, amiket készítettem vele. Látszik, ködös idő volt nagyon aznap. Alig lehetett látni, felszállás után féltem is, hogy elkóválygok valamerre, ahonnan nehéz lesz "hazatalálni". Csak az udvar fölött repülgettem, lefilmeztem a szépen kifehéredő fűzfa ágait, a zúzmarás fenyőket. Aztán, épp fölöttem volt, közel, láttam - elkezdett pörögni a levegőben. De nagyon furcsán. Dülöngélt a levelegőben, mint egy részeg. Előtte sose csinált így. Talán a párás, ködös levegő tett vele rosszat. Nem tudom. De teljesen irányíthatatlanná vált. Hiába húztam az irányító kart egyik irányba, össze-vissza repült. Nem volt magasan, talán 5-6 méteren. Nekicsapódott a fűzfa jeges lombkoronájának, és onnan lezuttyant a földre. Elhűlve néztem. Az egész kb. fél perc alatt történt. Megmagyarázhatatlan volt az egész. Nem lett nagy baja, nem tört szét, mert szerencsére a fűzfa felfogott sokat a sebességéből, mondhatni szerencse, hogy annak repült neki, és nem kontrollálatlanul zuhant a földre vagy neki a háznak. A vázának alig lett baja, itt-ott kiugrott a műanyag, de azt vissza tudtam fabrikálni. Belül valami elszakadhatott. (Ma már tudom, hogy az IMU sérült, most cserélik a Duplitec szervizében éppen). De bennem is elszakadt ezzel valami. Csalódtam benne. Ennyi az egész? Ilyen könnyen megadja magát? Persze, lehet egy mágneses vihart érte el épp a Földet és attól bolondult így meg, hahahaha, de engem már az sem vígasztalt. Nagyon elkeseredtem, és kiégett a lelkesedés szikrája. És utána másfél évig szó szerint hozzá se nyúltam. Minden kedvem elment a repüléstől. Aztán tavaly tavasszal vagy nyáron egyszer elővettem, akkor vizsgáltam meg először komolyabban. Aztán idén, 2019 tavaszán, rávettem magam, hogy megjavíttassam. Ha nem más, utána eladom. Kár itt porosodnia a szekrényben.

De tényleg nem tudom mihez kezdek vele, ha kész lesz. A videózás része szép, meg jó, de nagyon nehéz vele mit kezdeni. Nehéz belőle jó anyagot vágni. Főleg így, hogy hobbiból csinálja az ember, szabadidejében - amiből két gyerek mellett már nem sok van :) A zenék találása a legnehezebb, aztán a YouTube folyamatosan picsog, hogy ez valakinek a csodálatos szerzeménye stb. stb. Sok anyag összegyűlik: egy év alatt kb. 200GB-nyi 4K videó gyűlt össze, ami, végülis, nem olyan sok, ha úgy vesszük. De ezt mind rendszerezni, válogatni kell. Sok munka. Nem mondom, néha tök jó elővenni a Final Cut-ot és vágni egy kicsit, de érzem, hogy ez az egész nem igazán szól senkinek. Nincs sok mondanivalója. Megnézi az ember, és a következő vicces videó után már el is felejti. Hiába dolgoztam vele több estén keresztül, késő éjjelig, szinte hajnalig sokszor. Sokszor hallok egy jó zenét, meghallgatom többször, elképzelem mit lehetne rá vágni - de aztán idő (és sokszor kedv) hiányában nem lesz az egészből semmit. Bár mondjuk ha ilyen videókat tudnék készíteni, lehet nem picsognék ennyit... :))))

Amik viszont tetszenek, azok a légi fotók. Jó magam is készítettem néhányat, galériába is szedtem a kedvenceim. Nem annyira jó képek, hisz számomra a fotó mindig másodlagos volt a videózás mellett. Mikor néha eszembe jutott, készítettem 1-2 felvételt a sok videó között. Pedig sokkal egyszerűbb, és látványosabb egy kép! Főleg a teljesen lefele irányuló kamerával készült felvételek! Az elmúlt években a naturArt Természetfotó Fesztiváljain is egyre több légifelvétellel találkozni, nagyon jókkal, és olyan kedvenc természetfotósaim, mint Daróczi Csaba vagy Radisics Milán is olyan lélegzetelállító képeket készít, hogy csuda! Utóbbi idén bemutatott fotóit ajánlom mindenki figyelmébe: www.water.shapes.earth - hihetetlen, csodálatos munkák, le fog esni az állatok! Így kell ezt, kéremszépen!

Persze, ezek a masinák nem rajzolnak olyan részletgazdag képet, mint egy tükörreflexes gép, messze-messze nem! A RAW sem igazi RAW. De azért szép képeket lehet készíteni érdekes fényviszonyok mellett. Szóval lehet emiatt újra repülni fogok, ki tudja :) Az a jó benne, hogy mindhonnan gyönyörű dolgokat lehet fotózni, ahogy felszáll az ember, teljesen más, új arcát mutatja a környezet. Persze, ahogy az imént említett Milán példája is mutatja, ha az ember utazik is mellé, a távoli vidékek arcai még lenyűgözőbbek lehetnek.

Ennyi bevezetőnek elég is lesz, azt hiszem... :)

vissza a blog főoldalára