Egy
B A R L A N G Á S Z Á S
képei

Jöjjenek most egy különleges nap képei: ekkor barlangásztam életemben először úgy igazán! :) Előrebocsátom: csöppet sem olyan könnyű dolog ez, mint egyesek gondolnák! :)

Piszkosak :) (Fotó: © Oláh Gabriella)

2011. májusának vége felé közeledtünk. Két hónappal előtte jelezte Egri Ferenc, a Czárán Gyula Alapítvány elnöke, hogy jó lenne egy barlangászással egybekötött kirándulást szervezni a Körös-eredete barlanghoz, ahol még Czárán Gyula által épített lépcsőket őrzött meg az idő...
Jól hangzott. Gondoltuk: miért is ne?

Jártam már a környéken:

2008. júniusában egy EKE kirándulás során...

...amikor ellátogattunk még a Bihar-kapuhoz is...

...és a Nepomuk-patak völgyében a Muki-Nepomuk-Johanna-esésekhez...

...és végezetül a Körös-eredete barlanghoz és az előtte lévő őrházhoz.

Akkor azonban nem tudtunk bemenni: a barlang szája be van falazva...

...mivel itt építették ki a közeli településeknek, többek között Rézbányának (Băița) és Vaskohsziklásnak (Ştei) az ivóvíz bázisát: a barlangból kifolyó vizet egy gát zárja el a fal mögött, s a felgyülemlett víz egy része nagy, rozsdás fémcsövekben folyik lefele a falvak és városok felé.

Vissza a jelenbe: most is úgy indítottunk, mint három évvel ezelőtt és az Aranyos (Arieşeni) felé vezető szerpentin közepe fele hagytuk a kocsikat, onnan ereszkedtünk alá a Bihar-kapuhoz. Ide Czárán idejében kiépített ösvény vezetett, ma már csak a helyet ismerő ember találja meg az utat a bokrok és bozót-rengetegek között... Az elmúlt században ugyanis a közeli völgyben bányászat folyt (nem messze van ide egy hatalmas márványbánya), ezért a völgyet lezárták a kirándulók elől.

Bihar-kapu (Fotó: © Kőmíves Réka)

Falak

A létra, amin fel lehet mászni a barlangba (pár éve még ennyi sem volt: akkor fatörzseken kellett felmászni)

B&W

Felfele

Készül a kép :) (Fotó: © Oláh Gabriella)

Ember a barlangban

Gergely öcsém :)

A Bihar-kapunál elfotózgattunk egy darabot. Velünk volt két ismert fényképész is: Szuhai Sándor tenkei és Andrei Posmoşanu nagyváradi fotóművész-barlangászok. Ők amúgy csak arrafele jöttek velünk, vissza már nem: ott maradtak éjszakára is fotózni a barlangokban.

A Bihar-kaputól átsétáltunk a kirándulás fő célpontjához: a Körös-eredete barlanghoz. A Fekete-Körös rézbányai ága ered innen. Mint írtam, a barlang be van falazva, ezért csak engedéllyel lehet belépni. Mi is így jöttünk ide. A barlang előtt átöltöztünk, felvettük a sisakokat, gumicsizmákat. Nekünk nem volt profi barlangász sisakunk, csak sima bringás sisakokat kértünk kölcsön barátainktól (bőven elég volt), és vízhatlan barlangász ruhánk sem (de nem is igazán volt szükség rá) - akármilyen ruha megteszi, a lényeg, hogy nyugodt szívvel koszolható legyen! :D Mert itt aztán tiszta folt nem igazán marad a ruhán! (képek a végén arról ahogyan kinéztünk utána :P)

Tesók :)

Elkezdődött hát a kaland! Pár óra a föld mélyén, egy szép kis barlangban, melynek az eleje vizes, és a patak fölött kell menni (helyenként a száz éves, még Czárán korából megmaradt pallókon, amik meglehetősen korhadt állapotban vannak), zuhatagok, vízesések fölött kapaszkodni és egyensúlyozni, majd egy járaton fel lehet jutni a barlang egy fentebbi szintjére, ahol már nem hallatszik a patak rettenetes zúgása, és síri csönd veszi körül az embert... Ekkor érzed igazán hol jársz. Kis tavacska, krisztálytiszta vízzel. Gyönyörű cseppkő képződmények, sztalaktitok, sztalagmitok és a kettő összenövésekor képződő sztalagnátok, harangok, szebbnél-szebb apró csodái a Természetnek!

Gabi és Lajos. Köszönjük Nektek a sok segítséget és türelmet! :)

Tajtékzó patak a barlangban

Tavacska

Reklámarc :P

A Körös-eredete barlangban készült fotók közül valamennyi Réka Canon EOS 500D-jével készült. Eredetileg én is vittem magammal az 5D-t, a hátizsákomban, de látva mennyire szűk járatokon kell átcsúszni, úgy láttam, hogy szinte esélytelen, hogy átférjek köztük mindenestől :) Ezért a táska kinnmaradt a barlang elejében, és csak a Réka fotógépét vittük magunkkal, a hozzá tartozó 18-55mm-es kitlencsével. Vittük magunkkal az állványt is, de az inkább útban volt és nem sokat használtuk - inkább vakuval fotóztunk. És miért nem az 5D-t vittük az 500D helyett? Egyszerű: az 5D Mark II-n nincs blitz... (a régi 5D-n sem volt) Nekem pedig nincs külön vakum (sosem volt rá szükségem ezidáig). Vaku nélkül pedig csak úgy lehet fotózni barlangban, ahogy a velünk tartó két művészfotós tette: miután mindenki kiment és magukra maradtak, nekiálltak és elkezdték beállítani a fényeket a fotókhoz. Rengeteg munka. Mesélték, hogy sokszor 1-2 képnél több nem is készül egy nap alatt...

A táska, amiben Réka fotógépe volt (egy kicsike Lowepro Toploader), tiszta sár lett. A fotógép is kapott rendesen. De jól bírta a strapát, hiba nélkül teljesített ebben a nedves, párás környezetben. Én csak amiatt féltettem, hogy belemegy a por. A barlangban ugyanis finom-finom homok volt, ami bejuthat a szenzor közelébe, vagy még rosszabb esetben: a lencsébe (onnan aztán lehetetlen kitakarítani!). A művészfotósok nagy táskákban, zsákokban cipelték be a fotózáshoz szükséges kellékeket, amik teljesen vízhatlanok. De szerencsére nem lett semmi gond a mi gépeinkkel sem, Réka hazaérve szépen megtisztított és megszárított mindent, és még ma is boldogan használja őket! :)

Visszafele jövet aztán ránkköszöntött a múlt:

Régi írások a falon 1932-ből...

...és Czárán Gyula építményei a múlt század elejéről: bevágott lépcsők, gerendák... Fotók minderről (és a barlangászás többi érdekes pillanatáról) Egri Ferenc képgalériájában. Érdemes végignézni a képeket, vannak fotók a Czárán Gyula által épített pallókról, gerendákról, a kőbe vésett ösvényekről és lépcsőkről, na és persze a barlang egyéb, a Természet által kreált csodáiról. És rólunk is, ahogy éppen "barlangászunk"! :)

Miután a kalandnak vége:

Koszos Kölykök I.

Koszos Kölykök II.

Ez már csak egy ilyen nap volt :)

vissza a blog főoldalára