"A tejfeles üvegben"
T É L I , K Ö D Ö S
túra a Nagy Biharra

Még sosem voltam a Nagy Biharon. Valahogy mindig úgy alakult, hogy nem mentünk arra soha. Most végre sikerült feljutnom oda is, igaz: nem sokat láttunk az egészből... :)


Frozen Zoltán

Történt ugyanis 2011 februárjában, hogy heten elindultunk a Zafival kirándulni. Váradtól Aranyosig meg sem álltunk (max. lassítottunk, amikor már akkora volt a gödör az úton, hogy kettétört volna azon nyomban az autó, ha belehajtok - és közben a drumurile romunyét emlegettem elég sokszor és a fogaim között imádságokat rebegtem érettük...). Már Aranyoson látszott, hogy nem lesz túl szép időnk, felhőben úszott az egész hegyoldal. Lesz ami lesz, nekiindultunk. Ha már itt vagyunk, járjunk egyet ugye.

Elhagytuk az Aranyos völgyét, a házakat, embereket, és körénk gyűlt a Csend. Ahogy az erdőből kiértünk, ködbe borult az egész hegyoldal. Alig láttuk egymást is. De itt már kezdett fújni a szél rendesen, és mire a csúcsra felértünk - ahogy az a fenti képen is tisztán látszik :) -, csupa jég volt az arcunk! A fotógépem is tiszta jég volt, de gond nélkül bírta a strapát! (Otthon aztán rátettem egy napot száradni a radiátorra, és kutya baja nem lett!)

Az 5D is befagyott rendesen! (Fotó: © Lovász Levente)

Erős szél fújt havat, jeget - épp csak a felhőket nem akarta elfújni felőlünk, hogy lássunk is valamit. Így a panoráma a Nagy Biharról olyan volt, mint amilyennek még soha nem láttam (tényleg! :)) - mintha egy tejfeles üvegben lennénk, jegyezte meg Réka.


The Explorers (1849)

Egy elhagyatott esztenában faltunk pár falást és pihentünk egy kicsit. Itt legalább védve voltunk a kinn tomboló széltől. Közben a kutya, Rexi - ezt a nevet kapta hirtelenjében - is bejött nagy nehezen a házba és így neki is jutott a falatokból. Általában minden túrán kapunk magunk mellé egy kutyát, amelyik jó szokása szerint előbb megugat bennünket, majd hozzánk szegődik társul. Így volt ezzel ez a kutya is, aki Aranyoson csatlakozott hozzánk és ő is velünk együtt mászta meg a Nagy Bihar csúcsát, ugrándozva, szaladgálva, bukdácsolva a nagy hóban. Jól bírta, elég fitt kutya lehetett! :)

Ilyenre sikeredett tehát életem első Nagy Bihar túrája. Sokat nem láttunk, de annál jobban éreztük magunkat, jártunk, fotóztunk és levegőztünk egy jót a téli bundáját megrázó Hegyen...

>> További fagyos képek és portrék galériája :)

vissza a blog főoldalára